2009. július 31., 12:042009. július 31., 12:04
Négy párt ugyanis lényegesen instabilabb koalíciót alkot, mint kettő – márpedig a kommunisták bizonyosan mindent latba vetnek annak érdekében, hogy a maguk oldalára édesgessék valamelyik pártot a négy közül. Ám ha a királycsináló szerepébe került exkommunista politikus, Marian Lupu Demokrata Pártja tényleg az ellenzéki koalícióhoz csatlakozik, akkor sem nyugodhatnak meg a változást akaró moldovai polgárok.
A parlamenti többség ugyanis az államfő megválasztásához már nem elég, az pedig egyelőre kérdéses, hogyan sikerülhet átcsábítani a mostani ellenzéki oldalra elegendő számú kommunista honatyát. A másik problémát az Oroszországhoz fűződő viszony jelenti. Ha sikerül elegendő kommunista képviselőt „átigazolni”, és sikeresen lezajlik az államfőválasztás és a kormányváltás, máris ott a kérdés: mi lesz a moldáv–orosz viszonnyal? Moszkva több alkalommal is jelezte: sérelmezi, hogy a korábban orosz érdekszférába tartozó országokat a Nyugat magához akarja kötni.
Hevesen reagált az áprilisi zavargások idején is, amikor kemény hangon marasztalta el Romániát, amiért az szerinte beavatkozott Moldova belügyeibe. Ha Chişinău a nyugati orientációt választja, komoly problémákkal kell szembenéznie az új moldáv vezetésnek. Moldova energiahordozó-szükségletét szinte teljes egészében Oroszországból fedezi, márpedig Moszkva sohasem habozott hozzányúlni az energiafegyverhez, ha meg kellett rendszabályoznia valamelyik Nyugat-baráttá vált volt szovjet köztársaságot.
Ráadásul a szakadár Transznisztria kapcsán is bármikor ismét felszítható a konfliktus, mint ahogy azt tavaly Grúzia esetében is láthattuk. Márpedig ebben az esetben a „nagy testvér”, Románia is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen a bajba került Pruton túli testvér megsegítését elsősorban a nacionalista egységretorikát hangoztató Bukaresttől várják majd – épp egy olyan időszakban, amikor Románia is súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok