Fontos, hogy politikai képviseletünk tömeget is felmutasson maga mögött, amikor a minket súlyosan érintő kérdésekben a sarkára áll helyi vagy regionális szinten, illetve Bukarestben.
2013. szeptember 26., 12:302013. szeptember 26., 12:30
Addig azonban, amíg a fentről jövő kezdeményezések pártszínektől függően, esetlegesen időzítettek, a választópolgárokban nehezen tudatosul, hogy a cél valóban közös, a probléma pedig tényleg annyira súlyos, hogy a hétköznapi ember is kötelességének érezze a beleszólást.
A régiósítás ügye a legtöbb közember számára „túl magas\", a huzavona érthetetlen és sokszor unalmas. Egyik nap ide, a másik nap oda tennének, itt ennyi, amott annyi százalékban lennénk, ilyen vagy amolyan székhely, fejlesztési legyen vagy közigazgatási, decentralizáció vagy központosítás történik-e? No meg akkor hogy is van az önrendelkezési törekvésekkel, a személyi elvű, kulturális vagy teljes körű autonómiával, vagy hogy is legyen?
Még a tisztán, érthetően megfogalmazott célokat is eleve beárnyékolja, ha különbözőek a cselekvéstervek, ha más-más időben és utakon szeretnénk elérni azokat. Az érdekképviselet megosztottsága csak árthat a legnemesebb ügynek is, hiszen a pártszimpátiák mentén erőltetett mozgósítás soha nem hozza meg a remélt eredményt.
Biztos vannak lelkes atyafik, akik mindent aláírnak, mindenhol utcára vonulnak, ahol csak tehetik, de a passzív tömeget így nem lehet cselekvésre bírni. Főleg egy olyan bonyolult kérdésben, mint a régiósítás ügye, amelyről a legtöbben úgy vélekednek, mindegy, hogy sül el, úgyis alkalmazkodni kell hozzá. Ráadásul mi van akkor, ha aláírok és tüntetek?! – gondolhatják sokan. Lehet, hogy megtárgyalják, lehet, hogy szavazhatunk róla, de a döntést úgyis Bukarestben hozzák meg...
lyen körülmények között nagyon nehéz olyan erős népakaratot közvetíteni, mint amilyen például a verespataki cianidos bányászat vagy a kóbor kutyák ügyében megtorpantotta, illetve drasztikus lépésekre kényszerítette a kormányt. Politikusaink felelőssége, hogy a tüntetések és az ingatag hatalmak korszakában az erdélyi magyarság a szavazófülkéken kívül is hathatósan befolyásolni tudja a romániai közéletet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!