Buletin

Jómagam ugyanakkor sohasem tartoztam azok közé, akik engedtek volna a nyelvünket ostromló külső behatásoknak, sőt még a népszerűtlenségemet is sikerült megalapoznom azzal, hogy egy Grétsy Lászlóba oltott Dobó István elszántságával védem a magyar nyelvet, ugyanis rendszerint kijavítom azokat, akik élő beszéd közben román kifejezéseket használnak. És akkor most a buletinemet kérték a hivatalban. Ékes magyar nyelven. Kolozsváron. Ahol ez a tény akár még előrelépésnek is tekinthető lenne, ha a román állam bármely hatóságának képviselője lett volna az elkövető. Csakhogy nem a román, hanem a magyar állam képviselőjéről van szó. Állampolgársági ügyintézés közben, amikor az ember éppen párálló szemmel, emelkedett hangulatban azon elmélkedik, hogy most végre ismét összenő, ami öszszetartozik. Hogy az élmény hatását érzékeltessem: nagyjából így érezhetné magát egy szlovák vagy román mélyhazafi, ha meghallaná Ján Slota és Gheorghe Funar egy beszélgetését, amelyet magyar nyelven folytatnak, és amelynek során azt ecsetelik, hogy milyen szép is lenne feltámasztani a Szent István-i birodalmat.

És mivel minden élmény fokozható, néhány hónappal később egy ugyancsak magyar állami hatóságnál zajló ügyintézés során az egyébként rendkívül kedves és segítőkész hivatalnok ismét csak azzal örvendeztetett meg, hogy egyéb, magyar okirataim mellett a buletinemet kérte. Ekkor erősödött meg bennem az a meggyőződés, hogy itt szervezett akcióval állunk szemben, a Budapestről idedelegált ügyintézőkkel egy tréning során vélhetően azt is közölték, hogy – bizonyára azzal  az indokkal, hogy itt gyakran így használják, és biztosan jobban megértik – jobb, ha személyi igazolvány helyett buletint mondanak. Úgyhogy most tulajdonképpen ott tartunk, hogy a nemzet egységét szolgáló, történelmi jelentőségű budapesti döntés gyakorlatba ültetése közben a magyar állam képviselői is hozzájárulnak az elszakított nemzetrészek körében tapasztalható nyelvromláshoz. Az élmény hatására egyébként úgy döntöttem, a jövőben néha én is használom majd a „buletin” kifejezést. Ha pedig a barátaim ezen megrökönyödnek, csak annyit mondok: „Ugyan kérlek, ezt a kifejezést a pesti ismerőseimtől tanultam.”