2012. augusztus 13., 09:482012. augusztus 13., 09:48
A nyugati kancelláriákon manapság az olyan, a demokratikus értékrenddel hadilábon álló rezsimekkel említik egy lapon a bukarestit, mint a teheráni, damaszkuszi vagy a phenjani, ami annak tudható be, hogy május, azaz a balliberális pártszövetség hatalomra kerülése óta a román fővárosban székelő külföldi nagykövetségek folyamatosan küldözgetik haza a vészjelzéseket.
No meg persze annak, hogy a tavaszi parlamenti puccs óta Victor Pontáék még a látszatát sem igyekeztek fenntartani annak, hogy demokratikus úton kívánják átvenni a kormányrudat a jobboldaltól, hanem mindössze néhány hét alatt kívántak megszerezni maguknak mindent. Eközben pedig – ahogy az nap mint nap bizonyítékokkal alátámasztva kiderül – nem válogattak a törvényes, valamint illegális eszközökben: a számukra kudarccal végződött népszavazás esetében például legszívesebben polgárok tízezreit nyilváníttatnák halottnak vagy kitelepültnek, csakhogy érvényes legyen a referendum, és megszabaduljanak nyugodt hatalomgyakorlásuk utolsó akadályától, Traian Băsescutól.
Ámde a balliberális oldal praktikái egyre többször verik ki a biztosítékot Brüsszelben és Washingtonban, fékezve az USL gátlástalan nyomulását. Az Európai Bizottság elnökének sokadik figyelmeztető levele, az amerikai kormány különmegbízottjának Bukarestbe szalajtása mind azt bizonyítja, hogy Románia nyugati partnerei tisztában vannak a regnáló román kormány minden egyes szándékával és az intézkedései mögött rejlő veszélyekkel, és keményen kordában kívánják tartani a Victor Ponta–Crin Antonescu alkotta tandemet.
Az USL vezetőinek ítélőképességéről árulkodik, hogy a sorozatos nemzetközi intéseket a „jó kisebbségi”, Klaus Johannis miniszterré avanzsálásával próbálták tompítani. Szeben szász polgármesterének elutasító válasza is azt bizonyítja: ilyen olcsó trükköknek sem Berlinben, sem Brüsszelben nem dőlnek be.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.