2012. augusztus 13., 09:482012. augusztus 13., 09:48
A nyugati kancelláriákon manapság az olyan, a demokratikus értékrenddel hadilábon álló rezsimekkel említik egy lapon a bukarestit, mint a teheráni, damaszkuszi vagy a phenjani, ami annak tudható be, hogy május, azaz a balliberális pártszövetség hatalomra kerülése óta a román fővárosban székelő külföldi nagykövetségek folyamatosan küldözgetik haza a vészjelzéseket.
No meg persze annak, hogy a tavaszi parlamenti puccs óta Victor Pontáék még a látszatát sem igyekeztek fenntartani annak, hogy demokratikus úton kívánják átvenni a kormányrudat a jobboldaltól, hanem mindössze néhány hét alatt kívántak megszerezni maguknak mindent. Eközben pedig – ahogy az nap mint nap bizonyítékokkal alátámasztva kiderül – nem válogattak a törvényes, valamint illegális eszközökben: a számukra kudarccal végződött népszavazás esetében például legszívesebben polgárok tízezreit nyilváníttatnák halottnak vagy kitelepültnek, csakhogy érvényes legyen a referendum, és megszabaduljanak nyugodt hatalomgyakorlásuk utolsó akadályától, Traian Băsescutól.
Ámde a balliberális oldal praktikái egyre többször verik ki a biztosítékot Brüsszelben és Washingtonban, fékezve az USL gátlástalan nyomulását. Az Európai Bizottság elnökének sokadik figyelmeztető levele, az amerikai kormány különmegbízottjának Bukarestbe szalajtása mind azt bizonyítja, hogy Románia nyugati partnerei tisztában vannak a regnáló román kormány minden egyes szándékával és az intézkedései mögött rejlő veszélyekkel, és keményen kordában kívánják tartani a Victor Ponta–Crin Antonescu alkotta tandemet.
Az USL vezetőinek ítélőképességéről árulkodik, hogy a sorozatos nemzetközi intéseket a „jó kisebbségi”, Klaus Johannis miniszterré avanzsálásával próbálták tompítani. Szeben szász polgármesterének elutasító válasza is azt bizonyítja: ilyen olcsó trükköknek sem Berlinben, sem Brüsszelben nem dőlnek be.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.