2009. június 16., 00:562009. június 16., 00:56
Persze kampányolt ő már a választás előtt is, lelkesítő szónoklatait az Afganisztánban és Irakban szolgáló román kontingens tagjai előtt nehéz Mircea Geoanától eltérően értékelni. (Más kérdés, hogy a PSD elnöke és államfőjelöltje Băsescuval szembeni bírálataival éppúgy már ma saját megválasztásának esélyeit kívánja növelni, mint az elnök). Most azonban úgy tűnik, az EP- választások eredménye kissé megriasztotta az államfőt, hiszen a gyakorlatilag még mindig általa kézivezérelt PDL csupán második lett a PSD mögött. És ezt még az sem szépíti, hogy lánya, Elena függetlenként a voksok négy százalékát szerezte meg. Az ugyanis nem feltétlenül válik a Băsescu név dicsőségére, hogy ezt az eredményt csak a PDL-s voksok egy részének átirányításával sikerült elérni, a szavazatok másik része meg vélhetően a bukaresti elit éjszakai klubok törzsvendégének számító „aranygenerációtól” származik, szóval a „Băsescu-brand” sikerességéről szóló mítosz meglehetősen gyenge lábakon áll. Ebben a helyzetben pedig rizikós lenne megbízni a felmérésekben, amelyek még mindig Băsescut hozzák ki legesélyesebb jelöltként, főleg mert előnye lassan-lassan olvad. A szociáldemokraták az elmúlt egy évben látványosan feltámadtak, és már azt sem lehet kategorikusan kizárni, hogy Geoană kiénekli a sajtot a szájából. Ezét csapott fel az elnök hirtelen gazdasági szakértőnek, és ezért fedezte föl drámai hangon, szótagolva a spanyolviaszt vasárnap, miszerint re-cesz-szi-ó van. Az államfő a gazdasági krízissel egy időben saját válságát éli, a megoldást pedig abban látja, ha rátelepszik a kabinetre, és kormányfőbb lesz a kormányfőnél, pénzügyminiszterebb a pénzügyminiszternél, és jegybankárabb a jegybankárnál. Csakhogy miközben ennyi szerepben tetszeleg egyszerre , eredeti feladatköre egyre inkább háttérbe szorul: államfőként bizony egyre hiteltelenebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok