2009. október 02., 11:292009. október 02., 11:29
Hogy miért volt szükség a koalíció felrúgására, arra mindkét párt részéről megvan a magyarázat. Az, hogy a PDL egyedül maradt, azt jelenti, hogy – amíg egy bizalmatlansági indítvány meg nem buktatja – Băsescu kezébe korlátlan hatalom kerül. Láthattuk: a PSD-s belügyminiszter ellenkezésének dacára is áterőszakolta a kormányon az egykamarás parlamentről szóló népszavazásra vonatkozó rendeletet.
Ezek után elképzelni is nehéz, mi mindent szavaztathat meg egy olyan kabinettel, amelynek minden egyes minisztere az ő hűséges fegyverhordozója. A PSD számára a koalíció vége a szabadságot hozta el: immár teljes mellszélességgel belevethetik magukat a Băsescu-ellenes kampányba, amely eddig nehézkesen haladt, hiszen meglehetősen visszás dolog egy olyan kormányt ócsárolni, amelynek maga a párt is tagja.
Eddig tűrhetően lavíroztak, és sikeresen hintették el a közbeszédben azt, hogy a koalíció felbomlásáért és a válság elfajulásáért Băsescut és a PDL-t terheli a felelősség. Az amúgy már az elejétől világos volt, hogy a nagykoalíció nem lehet hosszú életű, hiszen tűz és víz került egymás mellé benne. A PSD és a PDL összeboronálása elsősorban utóbbi alakulat, illetve Băsescu érdeke volt, hiszen ezzel Churchill szellemes megjegyzését valósították meg: jobb szeretem, ha az ellenfél inkább a sátramban van, és kifelé vizel, mint fordítva.
A PSD viszont a kormányzati szerepvállalással megszerezte ugyan az azzal járó anyagi és egyéb előnyöket, ám elvesztette a legnagyobb ellenfél bírálásának szabadságát. Geoanának most sikerült ezt a szabadságot viszszanyernie, és jó helyzetből fodulhat rá az elnökválasztási kampány célegyenesére. A PDL számára az RMDSZ külső támogatása jelentheti a kiutat – nem ártana azonban megfontolni, hogy érdemes-e ismét mentőövet dobni annak a pártnak, amely a közös kormányzás idején a legvehemensebben söpörte le az asztalról a magyar kisebbségjogi kezdeményezéseket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok