2013. január 29., 08:372013. január 29., 08:37
Annak idején az MSZP azzal buzdította a nemmel való szavazásra a választókat, hogy 23 millió román fogja elözönleni a magyar munkaerőpiacot. Nyolc év távlatából is nyilvánvaló: mindez akkora hazugság volt, hogy neki lehet támaszkodni, ennek ellenére a szocialisták még manapság is újrajátsszák a lejárt lemezt, újabban Miskolcot féltve a „románul beszélő erdélyi magyaroktól”.
Brit politikusokon ugyanilyen hisztéria lett úrrá annak kapcsán, hogy 2014-től megszűnik a román és a bolgár bevándorlók munkavállalási korlátozása a szigetország munkaerőpiacán. A májusi helyhatósági választásokra készülődő pártok folyamatosan azt sulykolják, hogy százezrével – sőt egyesek szerint milliószámra – kelnek át a kelet-európaiak a La Manche csatornán a korlátozások jövőre esedékes felszámolását követően.Ha igaz, a londoni kormány többek között annak bizonygatásával próbálja elrettenteni őket a bevándorlástól, hogy Albionról nemcsak állítják, hogy ködös, de a valóságban is az…
Persze a britek félelme nem minden alap nélküli, nem kerülte el az ő figyelmüket sem, hogy az elmúlt évtizedben csak Olasz- és Spanyolországban mintegy kétmillió román telepedett meg, ugyanakkor a kontinens nyugati felének társadalmai körében elsősorban a külföldiek által elkövetett bűncselekmények keltenek ellenérzést a bevándorlókkal szemben. Viszont nyilvánvaló, hogy a munkaerő-áramlással kapcsolatos vita szoros összefüggésben áll a szigetország egyre markánsabb, gazdasági és politikai okokra visszavezethető EU-szkepticizmusával, amelynek belátható időn belül az Unióból való kifarolás lesz a vége.
A britek tehát tisztességesebben járnának el, ha nagy unióellenes késztetésüktől vezérelve egyszerűen kilépnek az EU-ból, és nem ágálnának folyton a szabad mozgáshoz és munkavállaláshoz való alapvető jog ellen. Pláne, hogy a kelet-európaiak ostorozása közben a brit tengerentúli területek polgárainak szabad bejárást biztosítanak országukba.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.