Beborult. Talán ezért nehéz most optimistának lenni. Tán a rossz idő tehet arról is, hogy a múlt héten Kolozsváron valahogy szerényebb volt a nyüzsgés.
2013. június 11., 09:472013. június 11., 09:47
Pedig zajlott a TIFF, zajlott a könyvhét, a kultúra látszólag megtöltötte a várost. Mégis maradt némi hiányérzet, és nemcsak bennem. Ismerőseimtől is gyakorta hallom, hogy egyre nehezebb. Nem elég a pénz, nem elég az idő, nem elég a lelkesedés. Reménykednek persze, mondván, hogy hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség, de kétségtelen, hogy ránk nehezedett a válság, megrontja a mindennapjainkat, és ahogy ez lenni szokott, ennek a kultúra issza meg leginkább a levét. (Most közhelyes mondatok következnek.) A kultúra, amely a jóléti társadalmak sajátja, amely csak akkor él, fejlődik, ha épp minden rendben van. Ami nélkül lehet élni, csak kérdés, hogy érdemes-e. Hogy lehet-e normális életet élni, ha nem próbáljuk meg megérteni a minket körülvevő világot, amely megértéshez a kultúra, a művészet, a tudomány teremt egyedül lehetőséget. És amelynek hiányában egyre nő bennünk a hiányérzet, a félelem, amíg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy gyűlölünk mindent, amit nem értünk. Hogy ilyen vagy amolyan zászlókat lengetve a másfajta zászlókat lengetők halálát kívánjuk, ők meg a mienket.
És közben észre sem vesszük, hogy milyen mélységesen kihasználnak minket azok, akiknek az az érdekük, hogy minél kevesebbet ismerjünk a világból, hogy csak bennük bízzunk, hogy az ellenfeleiket gyűlöljük. Tán kéne egy Petőfi, aki bekiált a parlamentekbe, és megkérdi a dicsőséges nagyuraktól, hogy vannak. Vagy csak nem kéne bedőlni a folyton változó beszédüknek, hiszen, ha az nem is mindig érthető, mit mondanak, a szándékuk a napnál világosabb. Szóval reménykedjünk a jó időben, hogy a kultúra valóban megtöltse a városunkat, városainkat, hogy magunk megértése, egymás megértése révén szűnjön a félelem. Hogy ne legyen szükség több közhelyre újságok, könyvek lapjain, mert már senkit sem tudnak megtéveszteni a zavaros szónoklatok. Hogy egy-egy fesztivál jókedvű nyüzsgéséből csak úgy foghegyről, kajánul vessük oda a dicsőséges nagyuraknak: „Na? Hogy vagytok?\" De a válasz már senkit se érdekeljen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!