Páváskodása buktatta le az angol bankautomatákat fosztogató bákói banditák főfejesét: nem állta meg, hogy ne dicsekedjék el országnak-világnak, milyen jól megy az ő dolga Albionban – a britektől elrabolt pénzen.
2013. június 26., 09:192013. június 26., 09:19
Most aztán eheti egy ideig a néhai világbirodalom ingyenkenyerét valamelyik hűvös-rácsos zugában a ködös országnak, de amilyen a hasonló izomagyúak gondolkodása, talán még büszke is lesz, hogy kenyérre sem kell költenie. És örvendezni fog, hogy nem fizettek be neki az angolok egy repülőjegyet moldvai szülőhelyére, mert ott egyrészt kedvezőtlenebb az egy főre eső bankautomaták aránya, másrészt sokkal kevesebb és gyengébb paritású pénzzel béleltek, mint a szigetországi rokonmasináik.
Erről az illetőről úgy érzem, már nem sokat fogunk róla hallani. Nem úgy, mint az elhíresült futballgururól, aki a nyájterelgetést telkek csereberéjére váltotta, az akolból egy giccsparádévá maszkírozott palotába huppant, alakított pártot is, majd kirepült egy kicsit az európai fővárosokba képviselkedni, de amikor látta, hogy ott nem igazán vevők a csípő- és fenéklengető járkálásra, hazatért a szabadelvűség bajnokaként erősíteni a parlamenti sereget. Beszélt összevissza, aztán hirtelen rávarrták másoknak is a vétkeit és leültették.
De aki ilyen luxushoz szokott alak, nem alhat akárhol, nem ehet akármit, neki kijár mindenben a fényes, végeredményben a latin szónak ez a helyes fordítása. És kapott olyan felszereltségű cellát, amit sok szerényebb család megirigyelne, és még a magasságos egyházi személyek is elzarándokolhattak hozzá beszélőre, nem azért, hogy szokják a levegőt, hanem mert a számolatlanul odadobott pénzkötegeket igazán nem veti meg egyetlen igazhitű sem. Naponta hírlelik, mit evett, mit mondott, kivel találkozott, szóval tűz a börtönfény hétágra.
Bár mostanában mintha egy kicsit elhomályosulna ez a ragyogás, mert a fényből a többi focigurura is hull majd a sugarakból. Jómagam még az átlagos szurkolónál is kevésbé tudom, hogyan állnak a labdarúgás tabellái, de amit hébe-hóba hallok, abból már rég leszűrtem, hogy csakis a drukkereket sajnáljam. Akik jóhiszeműen őrjöngenek, kiabálnak, ha kell, verekednek is csapatuk győzelméért, miközben mások a háttérben keverik a kártyákat, számolják a pénzeket, és tükör előtt gyakorolják az angyali arckifejezéseket, hogy majd a nyilvános szereplésen jó legyen az alakítás. Ez most lesz talán. Bár mifelénk soha semmi sem igazán biztos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!