2012. december 05., 09:382012. december 05., 09:38
Nemrég cikkeztünk például arról, hogy a halmi román–ukrán vám vezetői posztját hat hónapra 300 ezer euróért vásárolták meg, melyet a „vevő” a csempészek által fizetett „jattokból” kívánt visszaszerezni kamatostól. A Nagy Lebuktatás azonban a jelek szerint nem lendített túl nagyot a dohányáru-kereskedelem fehérítésén, mivel azóta sem tudok keresztülmenni úgy a közeli piacon, hogy legalább hárman ne állnák utamat a fülembe ordítva, hogy „cigi”.
A kizárólag maghéjköpködős aláfestéssel kínált dohányáru pedig nyilván nem zárjegyes, megadózott termék. Mindamellett, hogy az úgynevezett gazdaságfehérítési igyekezeteknek jóval több sikerrel – azaz jóval nagyobb összegű állami bevétellel – kecsegtető célt is lehetne szabni, a most adóztatásra javasolt jövedelem eleve kérdéses. A borravaló lényege ugyanis éppen az, hogy nem kötelező – csakis olyan pincérnek adjuk, akivel meg vagyunk elégedve. Lényegében egy jutalom, melynek mértékével – vagy mellőzésével – kifejezzük véleményünket.
Megtörtént például az is, hogy türelmet és jámborságot magunkra erőltetve kivártuk, amíg a felszolgáló az utolsó baniig leszámolta a visszajárót miután az illető sem azt nem volt hajlandó magyarul megérteni, hogy „hat”, sem azt, hogy „sör”. Továbbá az önkényesen megállapított, 10 százaléknyi plusz szerintem egyáltalán nem felel meg az átlagos kocsmalátogató jattadási szokásainak. Van az ismerőseim között ugyan olyan is, aki rendszeresen ad borravalót, és az kiteszi a számla összegének tíz százalékát vagy annál többet, de olyanokat is ismerek szép számmal, akik soha nem hagynak egyetlen fityinget sem pluszban a pincérnek.
Ők úgy gondolják, a felszolgálás ellenértéke is benne foglaltatik a sör vagy a kávé árában, a pincért pedig fizesse meg a tulaj. Lényegében arról lenne szó, ha bevezetnék, hogy az állam önkényesen a zsebünkbe nyúl, és – hogy befogja a szánkat – a kivett pénzt megosztja a vendéglőtulajdonosokkal. Ők pedig lényegében helyettünk dönthetik el, hogy a lenyúlt „borravaló” rájuk eső részéből adnak-e az általunk jutalmazni kívánt (vagy épp nem kívánt) pincérnek vagy sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok