Balogh Levente

2019. június 21., 22:16

„Liberális” egymásra találás

Biztosan rendkívül elégedettek a magukat Újítsuk meg Európátra átkeresztelő európai liberálisok, hogy Dacian Cioloş személyében egy korábbi uniós biztost, illetve exkormányfőt sikerült megválasztaniuk európai parlamenti frakciójuk élére. Hiszen ez mégiscsak valamiféle rangot ad – legalábbis az elődhöz, Guy Verhofstadthoz képest.

Cioloş számára mindenképpen siker, hogy meg tudta szerezni a tisztséget egy olyan frakcióban, amelyhez az eddigi, gyakran szélsőségesen liberális európai pártok mellett Emmanuel Macron francia államfő alakulata is csatlakozott, hiszen az jelentős fegyvertény, hogy a franciák beálltak a kelet-európai jelölt mögé.

Persze Cioloş elvileg jól illik az egyéb rögeszméi mellett – Verhofstadt korábbi nyilatkozatai szerint – még szorosabbra fűző Európai Uniót, gyakorlatilag Európai Egyesült Államokat követelő egykori ALDE-frakció élére, elvégre maga is Brüsszelben csiszolódott egy ideig, és sikerült átvennie a kampányaiban is alkalmazott lózungokat az európaiságról, a mélyebb integrációról, az EU „Romániába hozásáról”, illetve a korrupcióellenes küzdelem és a jogállamiság védelmének örve alatt a központi intézményi befolyás növeléséről a tagállamok fölött.

Érdemes elgondolkodni amúgy azon, miért csatlakozott a Macron-féle párt a liberálisokhoz. Macron is a szorosabbra fűzött, mélyebben integrált EU híve, akárcsak az eddigi ALDE-frakció. Persze ő lényegesen pragmatikusabban áll hozzá az ügyhöz – valójában azt szeretné, ha a szuverenitásuk még nagyobb hányadát a központi irányításra átruházó tagállamokból álló Európai Egyesült Államokban francia, vagy ha ez Franciaország befolyásának hanyatlása nyomán nem megy, akkor francia–német dominancia lenne.

Ezen célja megvalósításának kísérletében jól jönnek a liberálisok, akiknek frakcióját csatlakozásával a harmadik legnagyobb EP-csoporttá duzzasztva saját szolgálatába állíthatja. Dacian Cioloş, aki annó tanulmányai egy részét Franciaországban folytatta, és annyira kötődik az országhoz, hogy felesége is francia, ebben kiváló partner lehet.

De vissza Cioloş és a liberálisok nagy összeborulásához. Mint ismeretes, az EP-ben tevékenykedő liberálisok szemében elsősorban a nacionalizmus számít vörös posztónak. Kirohanásaikban előszeretettel ostorozzák mindazon európai politikusokat, akik a nemzetek fontosságát hangsúlyozzák, és nem bíznak maradéktalanul a még szorosabb európai integrációban, mert nem szeretnék, hogy Európa egy távoli központból irányított, központosított, agyonbürokratizált konglomerátum taszító, megvalósult utópiájává váljon. Ezen túlmenően a szavak szintjén kiállnak a tolerancia és a kisebbségek védelme mellett is.

Ennek nyomán a nagyszerű idillt megzavarhatja egy kis ellentmondás. Az újdonsült liberális frakcióvezető fiatalkorában a soviniszta, szélsőségesen magyarellenes Vatra Românească ifjúsági szervezetét erősítette. És a szintén kóros magyarfóbiában szenvedő Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjával is hírbe hozták. Persze mondhatjuk azt, hogy ifjúkorában sok ostobaságot elkövet az ember, és érettebb fejjel az egykori sovinisztából is lehet „progresszív” liberális.

Csak hát Cioloş esetében úgy tűnik, a liberalizmus tökéletesen összeegyeztethető a kisebbségi jogkövetelések következetes elutasításával. Hiszen pártja tavaly vehemensen támadta azt a törvénytervezetet, amely törvénybe foglalta volna a Gyulafehérvári nyilatkozat azon cikkelyét, amelyben az Erdély Magyarországtól való elszakadásának szándékát egyoldalúan kimondó románok önrendelkezést ígértek a magyaroknak. A Cioloş-féle narratíva szerint ez semmi jót nem szolgálna, csupán „etnikai enklavizálódáshoz” vezetne. És gazdaságilag sem lenne kedvező az érintett régiók számára. Holott az olyan „etnikai enklávék”, mint Katalónia vagy Dél-Tirol, ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

Mindez azt jelzi, hogy Cioloş annyiban valóban hasonult a doktrinér európai liberálisokhoz, hogy a tények nem zavarják markáns álláspontja kialakításában. Az minden esetre sokatmondó, hogy a kisebbségek védelmét nagy garral zászlajukra tűző európai szélsőliberálisoknak semmilyen ellenvetésük sincs az ellen, hogy a jogos kisebbségi követeléseket ellenző román politikus legyen az egyik vezetőjük.

Igaz, az őshonos európai nemzeti kisebbségek – pláne a román állam részéről ma is súlyos jogsértéseket elszenvedő magyarok – védelmében eddig sem nagyon törték magukat.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...