Amikor egy állam mindenkori kormánya képtelen biztosítani a minőségi oktatást és egészségügyi ellátást, gyakorlatilag magukra hagyja polgárait – oldják meg, ahogy tudják.
2013. november 06., 19:362013. november 06., 19:36
A Világgazdasági Fórum évente rangsorolja a világ országait úgynevezett humántőke-indexeik alapján. Az emberi erőforrásokat kutató vizsgálat négy területre összpontosít, az első két szempont pedig az oktatás színvonala, az oktatáshoz való hozzáférés, illetve az egészség és a jólét felmérése, a másik két pillér pedig a foglalkoztatottság, illetve az emberi értékek, a tehetség kibontakoztatásának lehetőségei.
Az idén ősszel kiadott listán – amely 122 országot rangsorol – Románia a világ középmezőnyében található. A 69. hely első ránézésre elfogadhatónak mondható, ha azonban azt nézzük, hogy a kontinensről csak Szerbia és Albánia szorult hátrébb, az adatok inkább elkeserítők. Pedig nincs min csodálkozni, hiszen a saját bőrünkön érezzük mindazt, amit tudósok, kutatók, elemzők olvasnak ki a statisztikai adatokból.
A szomorú valóság immár tüntetések formájában is újra megnyilvánul: előbb az egészségügyi dolgozók, majd a pedagógusok vonultak-vonulnak utcára. Azok az orvosok, akik még itthon maradtak éhbérért, balkáni körülmények között életeket menteni, és azok a tanárok, akik ötször, illetve csaknem húszszor kevesebbért tanítják az egyre kezelhetetlenebb ifjú generációkat, mint magyarországi vagy németországi kollégáik.
Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetője nemrég így szólt: „Mi az, ami Romániának van, másnak pedig nincs? Kiváló emberi erőforrása”. Egy minden hájjal megkent politikus húzása: dicsérd azt, amit közben tönkreteszel. Mert amit az IMF tesz évek óta a bukaresti kormány hajbókolása közepette, pontosan erről szól. Az alapvető szükségletek széles körű biztosítása helyett a hétköznapi embertől távol álló megaprivatizációkat, tranzakciókat, ellenakciókat és reakciókat sürgetik, miközben a biztos jövőkép hiányában évente több ezer hivatástudó fiatal menekül külföldre.
Aki pedig marad, valahogy megoldja, miközben mély undorral tekint a beteg és tudatlan bukaresti politizálásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!