2011. október 12., 07:592011. október 12., 07:59
A lépcsőházunkban ugyanis két-három ember évek óta egyetlen banit sem fizetett rezsire. Ami az egész lakóközösséget illeti – több tíz lépcsőház, több száz család –, a város legnagyobb adósa vagyunk a meleg vizet és a téli fűtést biztosító hőerőművel szemben. Arra viszont nincs lehetőség, hogy azok, akik nem fizetnek, elveszítsék a jogukat a közműszolgáltatásra. Nincs. Csakis arra, hogy a lépcsőház minden egyes lakásában megszűnjön a szolgáltatás. Így lehet, hogy bár a számláimat naprakészen kifizettem, két hónapja nem folyik a meleg víz a csapból. A pohár azonban csak most telt be: a közösség két hét haladékot kapott az adósságok törlesztésére, ellenkező esetben elbúcsúzhatunk a téli fűtéstől.
Mivel panelházról van szó, cserépkályha építéséről vagy saját kazán beszerzéséről szó sem lehet. Az adósokat – akik között egyébként van olyan is, akinek évek óta munkája sincs, így lehetősége sem fizetni – nem kényszeríthetjük, hogy ránk való tekintettel egyenlítsék ki a számláikat, mert egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeink. És itt jön a képbe a címben szereplő igazságszolgáltatás. A lakóközösség ugyanis önálló jogi személy, s ebben a minőségében az adósokat perbe fogta, a bíróságra bízva a tartozások behajtását, hogy az ártatlan lakóknak ne kelljen szenvedniük. A baj csak az, hogy az igazságszolgáltatás malmainak őrlési sebessége közismert, ha pedig döntésre jutnak is, az mindössze annyiban merül ki, hogy fizetni kell, és kész. A szolgáltató pedig ezzel idén már nem hajlandó megelégedni.
Így lehet, hogy miközben a város jó részén tegnap óta már melegek a fűtőtestek, nálunk még az idei nyomáspróbát sem végezték el. Az pedig cseppet sem hatja meg őket, hogy a tömbházban sok a kisgyerekes család, sok az olyan egyszerű ember – bolti eladó, kamionsofőr, taxis, gyári munkás –, aki kicsi fizetésével azonnal a rezsit fizeti ki, és a többit sem költi alkoholra. Legalábbis mostanáig, mert nem kizárt, hogy ezen a télen a pálinka lesz az egyetlen fűtési lehetőség nálunk.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.