2012. október 15., 08:452012. október 15., 08:45
Amikor azonban Antonescu is megerősítette a tárgyalások tényét, és megjegyezte, hogy személy szerint támogatja a Steaua labdarúgóklub tulajdonosának leigazolását, majd amikor Victor Ponta kormányfő is ilyen értelmű nyilatkozatot tett, egyértelművé vált, hogy a helyzet valóban súlyos. Az világos, hogy a bulvársport-magazinok főszereplőjeként, handabandázásai miatt hírhedtté vált Becali mit nyer az üzletből, ha az valóban létrejön.
Saját pártjának támogatottsága minimális, a jelenlegi néhány százaléknyi támogató aligha lenne elég ahhoz, hogy újabb európai parlamenti mandátumhoz juttassa, miután szakított a hőbörgés másik romániai nagymestere, Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártjával. Az USL pártszövetség támogatásával azonban vélhetően továbbra is politikai szereplő maradhat. Az USL részéről már nem egyértelmű a nyereség, bár Antonescu és Ponta most a jelek szerint úgy látja, hogy jobban járnak, ha szövetségre lépnek Becalival. Minden bizonnyal sütkérezni szeretnének egy kicsit ők is a legnépszerűbb román labdarúgóklub dicsőségében, másrészt pedig az sem jön rosszul, ha Becali a parlamenti mandátumért cserében az USL kasszájába is befizet néhány százezer eurót.
És ami a legfontosabb: arra számítanak, hogy a Steaua-szurkolók legalább egy része az USL jelöltjeire szavaz majd országszerte. Jelzésértékű, hogy az üzletre éppen akkor derült fény, amikor a Steaua és annak tulajdonosa ellen a diszkriminációellenes tanács is vizsgálódik a szurkolók, a játékosok és a klubvezetők rasszista magatartása miatt. Az USL most gyakorlatilag legitimálja mindezt, azzal, hogy a magát néha magyarellenes kijelentésekre ragadtató klubtulajdonost soraiba fogadja, a rasszista csőcselék kultúráját is felvállalja, és hozzájárul az ország további „becalizálódásához.”
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.