2013. március 22., 08:252013. március 22., 08:25
Nehéz másképp értelmezni azt a tényt, hogy az országos román sajtó és a megye prefektusa is egy emberként tekinti áldozatnak azt a mindössze tizenöt éves, kovásznai román diáklányt, aki valamilyen belső indíttatás nyomán úgy érezte, pont március 15-én kell a román trikolór színeiben pompázó fejpánttal iskolába mennie, amikor magyar iskolatársai a magyar nemzeti ünnepet ülték.
Aki ezek után szemforgatva csodálkozik azon, hogy magyar iskolatársai ferde szemmel néztek rá, esetleg megszólták, annak vagy fogalma sincs az erdélyi magyar–román viszonyról, vagy egyszerűen abban érdekelt, hogy még tovább gerjessze a feszültséget. A gesztust az sem menti, hogy állítólag tavaly december elsején meg a magyar diákok nagy-magyarországos pólóban mentek iskolába. Egyrészt megjegyeznénk, hogy tavaly december elseje szombatra, azaz iskolaszüneti napra esett, másrészt pedig – ha esetleg tavalyelőtt vagy korábban történt ilyesmi – ebben az esetben a magyar diákok szüleit be kellett volna hívatni az iskolába, a gyerekeket meg felelősségre kellett volna vonni, és minden lehetséges eszközzel meg kellett volna értetni az összes diákkal, hogy egymás identitásának, ünnepeinek, jelképeinek tisztelete az emberi civilizáció és kultúra, a békés egymás mellett élés alapja.
Mint ahogy most is ezt kellett volna tenni. Ehelyett a tanügyminisztérium vizsgálóbizottságot küld ki, a megye prefektusa meg holmi „szeparatista” akciókat vizionál, és azok eredményének tudja be a diáklány provokációját. Az országos román sajtó pedig szintén nem azt firtatja, miért kell március 15-én demonstratíve „románkodni” egy amúgy magyar többségű településen, hanem igyekszik áldozatként feltüntetni a diáklányt.
Nota bene: egyébként szerintünk is áldozat. De nem magyar iskolatársaié, hanem azé az intoleráns, magyarellenes szellemiségé, amelyet már az iskolapadban, történelemórán magukba szívnak a román gyerekek, és amit mostanában a bukaresti kormány egyes tagjainak nyilatkozatai, valamint az etnikai feszültség gerjesztésében csak nézettségnövelő tényezőt látó román média is szítanak. És amit most a prefektus is tovább fokoz, hiszen miközben a nemzeti jelképek tiszteletének fölöttébb szükséges voltáról papol, épp afölött siklik el, hogy a lány és arcukat piros-sárga-kékre festő társai épp egy magyar ünnepet próbáltak ostoba, kivagyi módon megzavarni, magyar iskolatársaik ünnepébe próbáltak belerondítani. Az ilyen megnyilvánulásokat, azt, ha valaki szerint a hazafiság mások hergelésében merül ki, már zsenge korban el kellene fojtani, ha a cél valóban a nemzetiségek közötti béke.
Ha viszont – ahogy most is történik – az állami szervek már a diákok körében bátorítják a provokációt és az uszítást, akkor a jövő a legkevésbé sem biztató.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok