2012. március 20., 09:012012. március 20., 09:01
Már mandátuma elején sikerült saját pártját, a PDL-t kormányra juttatnia azáltal, hogy az addigi kormányoldalról átcsábított két pártot, legutóbb pedig a kormányfő és az elhasznált PDL-s miniszterek lemondatásával és a fiatal Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfői kinevezésével próbálta viszonylagos sikerrel elhitetni, hogy a kormányoldal képes a megújulásra és arra, hogy kivezesse az országot a nehéz gazdasági helyzetből. Ez utóbbi húzásához kapcsolódik a legújabb dobása is. Azzal, hogy most elárulta: február elején Victor Ponta ellenzéki szociáldemokrata pártvezérnek is felajánlotta a miniszterelnöki tisztséget, igen nehéz helyzetbe hozta az ellenzéket.
Ponta ugyanis ebből a helyzetből semmiképp sem tud jól kijönni, és ezt Băsescu is nagyon jól tudta. Az államfő tisztában volt azzal, hogy Ponta teljesen elveszítené hitelét az USL szövetség többi tagpártja előtt, ha elfogadná az ajánlatot. Az amúgy is látszik, hogy a kormányoldal – és főleg Ungureanu miniszterelnök – taktikája az, hogy a Pontával folytatott párbeszédek révén az oszd meg és uralkodj elv alapján éket verjen az ellenzéki szövetség tagjai közé. Azáltal, hogy az államfő – jól időzítve, a júniusi önkormányzati választások nem hivatalos kampányának részeként – nyilvánosságra hozta a miniszterelnöki poszt felajánlásának és visszautasításának tényét, azt a képet próbálja kialakítani Pontáról, hogy az csupán ellenzékben hangos, de amikor lehetőséget kapott volna arra, hogy kormányon bizonyítson, elmenekült a feladat elől.
Közben ő olyan, kompromisszumkész politikusként tűnik föl, aki az ország érdekében az ellenzékkel is hajlandó kiegyezni. A trükk ügyes, Ponta máris magyarázkodni kényszerült. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy egy-két, a mostanihoz hasonló trükk még van Băsescu tarsolyában – kérdés, hogy a választók visszahódítására vagy legalább az USL-től való elfordítására alkalmasak lesznek-e.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.