Az igazi futballdrukker nem hülye.
2013. október 16., 19:132013. október 16., 19:13
Az igazi futballdrukker nem hülye. A szurkolói hozzáállás, gondolkodásmód a legtöbb esetben már kicsi korban, a nemzeti, közösségi hovatartozás tudatával együtt épül ki azokban, akik a labdarúgás érzelmekkel telített világát ugyanúgy megöröklik és magukba olvasztják, mint az anyanyelvet, a szülőföldhöz való ragaszkodást, a lokálpatriotizmust. Egyetlen szóban összefoglalva: a büszkeséget.
Az igazi futballdrukker identitás- és közösségtudata az egyik legfontosabb személyiségformáló erő, amely addig dolgozik az egyénen, amíg kész nem lesz. Az azt követő ingadozások, boldogságkitörések és bukások már ugyanúgy az élet szerves részeivé válnak, mint a más területekről érkező érzelmi behatások. Az igazi futballdrukker mindezzel tisztában van. Tudatosan állítja fel elvárásait, kitartóan reménykedik, s ha minden jól megy, boldog, kudarc esetén pedig jogosan szenved.
Szalai Ádám, a magyar válogatott jelenleg legnevesebb tagja szerint az elmúlt tíz-húsz évben csak hülyítettek minket: azzal, hogy jók vagyunk, hogy jobbak lehetünk, miközben egyetlen igazán jó futballistát vagy edzőt sem adtunk a világ élvonalának. Magyarázata tényeken alapszik, csakhogy Szalai egy valamivel nincs tisztában: az igazi futballdrukkert nem lehet hülyíteni.
Mert ha hülyék lennénk, Szalai most nem lenne. Vagy ha lenne is, mondjuk sörcsapolóként vagy befutott informatikusként dolgozna Gelsenkirchenben, és csak kevesen tudnák, hogy létezik. Ha hülyék lettünk volna, már bő negyed évszázada, az 1986-os mexikói vb után – egy évvel Szalai születése előtt – kitöröltük volna közös emlékezetünkből mindazt, amit addig adott nekünk a labdarúgás, most pedig amatőrjeink vígan játszanának egy megérdemelt döntetlent Andorrával.
Ez nem hülyeség kérdése: ez képtelenség. Ehhez képest az a bárgyú illúzió is gond nélkül megvalósítható, hogy évtizedek óta nem látott alázattal és odaadással, megtízszerezett munkával kinevelünk egy új generációt, amely hozzáállásában és gondolkodásmódjában megörökli és magába olvasztja mindazt, amit az igazi futballdrukker tud.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!