2011. október 07., 11:432011. október 07., 11:43
Két évvel ezelőtt a kolozsvári sétatéren felállított 56-os emlékmű avatóján Smaranda Enache polgárjogi harcos gondolkoztatta el a jelenlévőket e kijelentéssel. Sokakban hagyhatott mély nyomot a gondolat, ha belőlünk is ezt hívta elő a hír, hogy Smaranda Enache csütörtökön olyan elismerésben részesült, amelyet az európai gondolat terjesztésében szerzett érdemekért ítél oda az Európai Parlament elnöke által vezetett bizottság. Mi is lenne európaibb, mint a szabadság egyetemességének, a szolidaritás szükségességének a hirdetése? Az pedig kiváltképp európai szellemű, ha valaki nemcsak akkor hangoztatja ezeket az értékeket, amikor érdeke fűződik hozzá. Az idézett mondatok is jelzik, jó helyre ment az Európai Polgár Díj. A Pro Európa Liga társelnöke nincs folyamatosan jelen a médiában, de amikor megszólal, gondolatainak súlya van. Azt mondja, amit kell, irigylésre méltó meggyőzőerővel, koherens érveléssel.
El lehet merengeni rajta, milyen más is lehetne a világ, ha a hozzá hasonlóknak jutott volna meghatározó szerep már 1989-től az ország irányításában. Smaranda Enache nem meghatározó tényező Romániában. Noha tudása, tartása akár az államfői tisztségre is érdemessé tennék, nincsen szüksége rá az országnak. A finnországi és észtországi nagyköveti kiküldetés is csak rövid vargabetű volt életében. Bukarestben nem vállalnak közösséget vele, tartanak tőle. Nemcsak azért, mert egyformán jól beszél magyarul és románul, és ezt eleve gyanúsnak érzik, hanem azért is, mert nem tagja a klikkeknek. Független személyiség, aki azt mondja, amit igaznak hisz. Az értékek megjelenítője. A román politikában pedig nem ilyenekre van szükség. A hozzá hasonlók csak ideig-óráig jelenhetnek meg fontos pozíciókban. Bukarestben az érdekek határozzák meg a viszonyokat. A fazék mellett ülők személyes érdekei és a pártok csoportérdekei. A pártokban pedig az érdekcsoporthoz való hűség alapján mérik a pozíciókat. Smaranda Enache személyében az értékelvűség kapott európai elismerést.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.