2011. október 07., 11:432011. október 07., 11:43
Két évvel ezelőtt a kolozsvári sétatéren felállított 56-os emlékmű avatóján Smaranda Enache polgárjogi harcos gondolkoztatta el a jelenlévőket e kijelentéssel. Sokakban hagyhatott mély nyomot a gondolat, ha belőlünk is ezt hívta elő a hír, hogy Smaranda Enache csütörtökön olyan elismerésben részesült, amelyet az európai gondolat terjesztésében szerzett érdemekért ítél oda az Európai Parlament elnöke által vezetett bizottság. Mi is lenne európaibb, mint a szabadság egyetemességének, a szolidaritás szükségességének a hirdetése? Az pedig kiváltképp európai szellemű, ha valaki nemcsak akkor hangoztatja ezeket az értékeket, amikor érdeke fűződik hozzá. Az idézett mondatok is jelzik, jó helyre ment az Európai Polgár Díj. A Pro Európa Liga társelnöke nincs folyamatosan jelen a médiában, de amikor megszólal, gondolatainak súlya van. Azt mondja, amit kell, irigylésre méltó meggyőzőerővel, koherens érveléssel.
El lehet merengeni rajta, milyen más is lehetne a világ, ha a hozzá hasonlóknak jutott volna meghatározó szerep már 1989-től az ország irányításában. Smaranda Enache nem meghatározó tényező Romániában. Noha tudása, tartása akár az államfői tisztségre is érdemessé tennék, nincsen szüksége rá az országnak. A finnországi és észtországi nagyköveti kiküldetés is csak rövid vargabetű volt életében. Bukarestben nem vállalnak közösséget vele, tartanak tőle. Nemcsak azért, mert egyformán jól beszél magyarul és románul, és ezt eleve gyanúsnak érzik, hanem azért is, mert nem tagja a klikkeknek. Független személyiség, aki azt mondja, amit igaznak hisz. Az értékek megjelenítője. A román politikában pedig nem ilyenekre van szükség. A hozzá hasonlók csak ideig-óráig jelenhetnek meg fontos pozíciókban. Bukarestben az érdekek határozzák meg a viszonyokat. A fazék mellett ülők személyes érdekei és a pártok csoportérdekei. A pártokban pedig az érdekcsoporthoz való hűség alapján mérik a pozíciókat. Smaranda Enache személyében az értékelvűség kapott európai elismerést.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.