2011. október 19., 08:132011. október 19., 08:13
Habot felverni, tálat fejre állítani, akkor sem kifolyni, cukrot tojássárgákkal jól kikavarni. Az egészet finoman összeforgatni, sütőpapírra borítani, kínos óvatossággal egy centi vastagra kenni, hogy könnyű legyen majd tekercset készíteni belőle. Előmelegített sütőbe tenni, ötpercenként megkukucskálni, hogy néz ki, megállapítani, hogy vagy megsült, vagy nem, de az biztos, tétovázva visszacsukni a sütőt. Átkozni a percet, mikor kakaós piskótára kezdtünk vágyni: ha a tészta már nyersen is barna, honnan tudjuk, mikor van kész? Például onnan, hogy röpke félóra elteltével a konyhát sűrű füst kezdi belengeni. Pánikszerűen kinyitni a sütőajtót, kivenni egy lapos izét, ami távolról, fél szemünket becsukva, a másikkal hunyorítva akár piskótalapra is emlékeztethet, leszámítva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a tészta kétharmad része fekete és emberélet kioltására alkalmas keménységű lett.
Nagy levegőt venni, nem feladni, újra elkészíteni. A hűtőben maradt két darab tojásból (a harmadik repedt volt, ezért sajnos keményre fagyott, valószínűleg piskótakészítésre alkalmatlanná vált) megint habot verni, kikeverni, összeforgatni, a konyhát és a ruhánkat a dühös kavarás közben összekakaózni. A csuszpájzt sütőpapírra kenni, közben cifrákat káromkodni, nem figyelembe venni, hogy a férj már hasát fogva röhög, hogy miért fenyegetünk ökölvívó módjára egy féltálnyi tojáshabot („Azt hiszed, kifogsz rajtam? Hát nagyon tévedsz!”).
Ezúttal nem elégetni, időben kivenni, konstatálni, hogy a krém háromtojásos piskótára volt méretezve, a miénk meg csak kettőből van, ami egyszerű matematika alapján egyharmaddal kisebb a kelleténél, de ezzel a ténnyel semmit nem törődni. Az egészet rákenni, férjre ráparancsolni, hogy nehogy kimondja, mire emlékezteti a barna, hosszúkás tekercs, két szeletet levágni, tányérra tenni, megkóstolni, kis híján cukorkómába esni, a tészta többi részét felszeletelni, jól záró dobozban a hűtőbe vágni, soha többet rá sem nézni, édesszájú nagyapának jószándékkal elküldeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok