2011. szeptember 13., 06:042011. szeptember 13., 06:04
Lehetővé teszi, hogy Románia földrajzát és történelmét is magyarul tanulják az iskolások, mi több, az első magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyvek is kijöttek már a nyomdából. A román nyelv oktatásánál sem kell már ragaszkodni a román anyanyelvűek számára kidolgozott tananyaghoz. Magyar vidékeken idegen nyelvként, sajátos módszerekkel lehet az államnyelvet tanítani. Új magyar oktatási intézmények is alakultak a Partiumban, és az iskolák állapota is javult. Szóval a sikerpropaganda megannyi kelléke adott.
Mégis disszonánsan cseng, ha valaki a romániai oktatási rendszert kezdi dicsérni. A rendszer egésze aligha érdemel dicséretet. Ma már a magyar szülőket sem a diszkrimináció aggasztja leginkább, hanem az oktatás egészének a színvonala, a rendszer gyenge hatásfoka. Mintha süllyedő hajón sikerült volna felszámolni a néger matrózok hátrányos megkülönböztetését. Mert egyértelmű, a tanügyi rendszer teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy felhasználható tudást adjon a felcseperedőknek. Egyaránt elégedetlen a gyerek, a szülő és a tanár. A gyermekek többsége már az elemiben megutálja az iskolát, mely képtelen korszerű csomagolásban adagolni számára a tudást. A középiskolai osztályokban a túlméretezett tananyag a legnagyobb gond. Annak leadása olyan tempót diktál, amelyet csak a jobbak tudnak tartani. A többség leszakad, képtelen megfelelni a követelményeknek. És hogy leplezze a lemaradását, tisztességtelen segédeszközökkel igyekszik fenntartani a látszatot. Elégedetlen a tanár is, aki egyre erősebben érzi: elhibázta az életét a pályaválasztással. A tanári pálya mind anyagilag, mind erkölcsileg felér a csőddel. Jobbára csak azok választják, akik nem képesek többre. Az elhivatottság csak kevesek kiváltsága. Sokan keresik a rendszerből elvezető utakat.
Az idei katasztrofális érettségi eredmények kíméletlenül mutatták meg a romániai oktatás értékét, és azt is, mennyire képes ellátni az állam az oktatás területén vállalt kötelezettségeit. Ideje volt tükröt tartani. Egy a baj: a gyermekeink az áldozatok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok