2013. március 25., 08:592013. március 25., 08:59
Akkor határozta el Szent Ferenc, hogy kimegy a városból, és beszél az ordassal. Az őt felfalni készülő állatot baráti hangon atyámfia farkasnak szólítva elmagyarázta neki, mennyire nem szép állatokat és embereket pusztítani és biztosította: tisztességes viselkedéséért elegendő ennivalót kap majd a lakosoktól. Ígéretének biztosítékául önmagát jelölte meg, majd kézfogással szentesítették az egyezményt: „És mikoron kiterjesztette vala Szent Ferenc kezét hit vételért, az farkas felemelé első jobb lábát, és szépen veté Szent Ferencnek kezébe azt, hogy jegyet adhatja vala.”
Az 1450 körül keletkezett Ferenc-legendának „Az fordólt farkasról, ki bódog Ferencnek miatta fordóla nagy szelédségre” című fejezete nem követi a mesék időtlenségbe forduló befejezését, miszerint máig is élnek, ha meg nem haltak, hanem pontosan tudósít arról, hogy két évig tartott a békés egymás mellett élés, „azután a farkas megaggván meghala”. Most, nagyhét kezdetén az adott szó csodafegyverének ez az egyik első és a legnépszerűbbek közé tartozó példázata elsősorban azért jutott eszembe, mert az újonnan megválasztott szentatya elsőként vette fel az assisi szent nevét, ország-világ előtt kijelentve, hogy a szegények pápája lesz. Biztos vagyok benne. A krisztusi alázatról ugyanis már előbb tanúságot tett, a beteg gyermekek lábának megmosásával, amit például az ortodoxok értetlenkedve fogadtak: miféle megalázó ez egy főpaptól. Én viszont nem csodálkoztam az ő csodálkozásukon, hisz erre mifelénk az úgymond nagyobbak alázata – az adott szó betartásához hasonlóan – ismeretlen fogalom. Ígérgetni jobbra-balra nagyon könnyű, hogy aztán ha valaki esetleg számon kérné, akkor rögtön előkaphassák a – másikban! – hibást. És jöjjön egy újabb szóözön az ilyen-amolyan gátló körülményekről. Ferenc is mondhatta volna, hogy a farkas természeténél fogva nem vegetáriánus, nem racionalizált bioevő, illetve nagyon is biopárti, hisz a maga ejtette zsákmányt biztosan nem kezeli el senki a háztól különböző szerekkel, de nem mondta. Nem mondta, mert mást ígért, s azt kézfogással meg is pecsételte. Ha pedig megszegi, oda az emberek előtt a becsület. Az ordasról nem is szólva!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok