2008. november 27., 00:412008. november 27., 00:41
Az emberek többsége ugyanis nem méri fel, hogy egy jogállamban Olosz Gergelyt mindaddig megilleti az ártatlanság vélelme, míg a bíróság nem mondja róla, hogy valótlanságokat állított. A bíróság viszont jó esetben is csak egy év múlva mond jogerős ítéletet. Akkor, amikor a hatósági vád miatt elvesztett szavazatok már nem pótolhatók. És ha ezt végiggondolja az ember, menten úgy érzi, ott a helye a meghurcolt Olosz mellett. Van azonban egy másik gondolatmenet is, amelyet így választások előtt különösen érdemes megfuttatni. Az egyszerű választó ugyanis azt is érezheti, semmi köze az efféle vagdalkozáshoz. Neki csak azt kell néznie, hogy a választottjai hatékonyan képviseljék közössége érdekeit, hosszú távú céljait. Azt is mellégondolhatja, igazán nem lényeges, hogy a választottjának eggyel több háza vagy gyára van, mint amennyit bevallott. Aki erre a következtetésre jut, minden bizonnyal téved. A feddhetetlenség nagymértékben összefügg a hatékonysággal. Az a politikus, akinek rejtegetnivalója van a vagyongyarapodásával, a diktatúra politikai rendőrségéhez fűződő egykori kapcsolataival összefüggésben, soha nem lehet élharcosa a kisebbségi jogköveteléseknek. Annak ugyanis mindig számolnia kell azzal, hogy megzsarolják. Azt mondják neki: ha nem ülsz le a fenekedre, kitálaljuk a rejtegetnivalóidat.
Talán ez az oka annak, hogy 19 évvel a rendszerváltás óta még mindig csak kampányidőben kerülnek elő a magyar autonómiatörekvések, hogy amikor tenni kellene a célok megvalósításáért, a magyar politikusok rendre elbátortalanodnak. Megtörténhet, képviselőink, szenátoraink az autonómiáról való lemondással fizetnek azért, hogy múltjuk rejtelmei ne kerüljenek nyilvánosságra. Ha pedig így van, akkor mindennél fontosabb, hogy olyan embereket bízzunk meg képviseletünkkel, akik sem megvesztegetéssel, sem zsarolással nem téríthetők le közös céljaink útjáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok