2008. november 27., 00:412008. november 27., 00:41
Az emberek többsége ugyanis nem méri fel, hogy egy jogállamban Olosz Gergelyt mindaddig megilleti az ártatlanság vélelme, míg a bíróság nem mondja róla, hogy valótlanságokat állított. A bíróság viszont jó esetben is csak egy év múlva mond jogerős ítéletet. Akkor, amikor a hatósági vád miatt elvesztett szavazatok már nem pótolhatók. És ha ezt végiggondolja az ember, menten úgy érzi, ott a helye a meghurcolt Olosz mellett. Van azonban egy másik gondolatmenet is, amelyet így választások előtt különösen érdemes megfuttatni. Az egyszerű választó ugyanis azt is érezheti, semmi köze az efféle vagdalkozáshoz. Neki csak azt kell néznie, hogy a választottjai hatékonyan képviseljék közössége érdekeit, hosszú távú céljait. Azt is mellégondolhatja, igazán nem lényeges, hogy a választottjának eggyel több háza vagy gyára van, mint amennyit bevallott. Aki erre a következtetésre jut, minden bizonnyal téved. A feddhetetlenség nagymértékben összefügg a hatékonysággal. Az a politikus, akinek rejtegetnivalója van a vagyongyarapodásával, a diktatúra politikai rendőrségéhez fűződő egykori kapcsolataival összefüggésben, soha nem lehet élharcosa a kisebbségi jogköveteléseknek. Annak ugyanis mindig számolnia kell azzal, hogy megzsarolják. Azt mondják neki: ha nem ülsz le a fenekedre, kitálaljuk a rejtegetnivalóidat.
Talán ez az oka annak, hogy 19 évvel a rendszerváltás óta még mindig csak kampányidőben kerülnek elő a magyar autonómiatörekvések, hogy amikor tenni kellene a célok megvalósításáért, a magyar politikusok rendre elbátortalanodnak. Megtörténhet, képviselőink, szenátoraink az autonómiáról való lemondással fizetnek azért, hogy múltjuk rejtelmei ne kerüljenek nyilvánosságra. Ha pedig így van, akkor mindennél fontosabb, hogy olyan embereket bízzunk meg képviseletünkkel, akik sem megvesztegetéssel, sem zsarolással nem téríthetők le közös céljaink útjáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok