Makkay József
2022. március 28., 10:502022. március 28., 10:50
Az Európai Unió vezetői számára szép álom marad a megújuló energiaforrásokra történő gyors és hatékony átállás. A kitűzött cél az átlagos európai ember számára nem csak megfizethetetlenné tenné a a mindennapi életet, hanem krónikus energiahiányt is okozna.
A brüsszeli célokat azonban keresztül húzta az orosz-ukrán háború. Az Unió számára a legfontosabb oroszországi energiahordozók – földgáz, kőolaj és kőszén – gyors beszerzése más forrásokból gyakorlatilag olyan nehéz feladat, mintha pár éven belül nap-, bio-, víz- és szélenergiából akarnánk előállítani energiaszükségleteinket.
Az európai sajtóban elképesztő tudósítások jelennek meg a fűtéshez használt földgáz árrobbanásának következményeiről. A drágulás előjelei nem most kezdődtek, de az Ukrajnában zajló háború rátett egy lapáttal az eddigi gondokra. Az energiaár-robbanás hátterében ott áll a jóval korábbi európai uniós döntés, hogy 2030-ra vagy 2035-re nagyságrendekkel megnöveljék a megújuló energiaforrások arányát, jelentősen csökkentve ezzel a fosszilis tüzelőanyagok szerepét. Mindez szépen hangzik a zöld ideológiák által vezérelt politikusok szájából, a valóságban azonban a gyors átállás negatív következményeit mélyen elhallgatták. Pedig ezekre számos szakember figyelmeztetett.
Már jóval a háború előtt az elektromos autók gyártása körül felmerülő nyersanyaghiány jelezte, hogy a Földünkön futó mintegy 1,1 milliárd benzinnel, gázolajjal vagy cseppfolyósított földgázzal üzemelő gépjármű gyors lecserélése gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A világ hatalmas gépjárműparkjában az elektromos autók részaránya durván egy százalék. Amióta viszont kiderült, hogy az elektromosautó-gyártás gyors felfuttatásának gátat szab a kocsik akkumulátor-gyártásához szükséges nyersanyagok – lítium, nikkel, mangán és kobalt – kitermelése, a felső határt nem ismerő lendület alábbhagyott. Több elektromosautó-gyártó nagyvállalat már leszállítási határidőt sem tud mondani ügyfeleinek a megrendelt kocsihoz, a leendő eladási árról nem is beszélve...
Habár ezeknek az értékes nyersanyagoknak a fő forrása nem Oroszország, egy részük itteni bányákból származik. Ha egy szűkös nyersanyagpiacról nagyobb termelőt próbálnak kizárni, az törvényszerűen egekbe emeli az árakat. Példa erre a nikkel világpiaci árának az elszabadulása, amitől az átlagember számára szinte megfizethetetlenné válik az elektromos autók akkumulátorának az ára. És ez csak a kezdet, amivel a ,,tiszta energiára” történő átállást levezénylő ideológusok nem számoltak.
Nem kell energetikában dolgozó tudósnak lenni ahhoz, hogy az ember kiszámolja, hasonló kifutása lesz a megújuló energiák terén jelentkező egyéb gondoknak is. Ma a világ energiaszükségletének töredékét állítják elő megújuló energiaforrásokból. Ahol erre lehetőség van, hatékony forrás a vízierőművek termelése, illetve a nap- és a szélenergia, de ezek együttesen sem közelítik meg az utóbbi években sokat gyalázott atomenergia-termelést. Szomorú példa erre a német zöldek ámokfutása: Európa eddigi legerősebb gazdasága a szomszédos országokból importál méregdrágán villamos energiát, miután az ideológiavezérelt környezetvédelem leállította az ország biztonságos energiaellátását szavatoló atomerőműveket. A választási kampányban most éppen Magyarországon dúl a retorikai háború a paksi atomerőmű jövőjéről: a baloldal valószínűleg itt is azt szeretné, hogy a magyarok megérezzék a Ceaușescu-rendszer ,,aranykorát”, amikor az áramfogyasztás luxusnak számított.
Az Európai Unió vezetőivel az a legnagyobb gond, hogy semmihez nem értő baloldali ideológusok próbálják az élet minden területét saját kényük-kedvük szerint szabályozni. Egyik legveszélyesebb ámokfutásuk az energetika területén csúcsosodik ki. Miközben felszámolják a világ egyik legerősebb és leghatékonyabb iparának a versenyképességét, az elszegényedés útjára taszítják a tagállamok lakosságát. A folyamatot nem az orosz-ukrán háború indította el, de a szomszédunkban dúló fegyveres konfliktus nagyban hozzájárul a meglévő válság súlyosbodásához.
Kérdés, lesz-e újratervezés, vagy az ideológiai harc mindannyiunkat maga alá gyűr?
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!