2009. június 24., 10:152009. június 24., 10:15
A cél nemes volt, a feketegazdaságot szerették volna visszaszorítani azáltal, hogy megadóztatják azokat, akik évek óta kijátszották az adóellenőröket, -hatóságokat. Viszont túlbuzgóságában a kormány akkora egységes összeget szabott meg a mikro- és kisvállalkozások számára, hogy az alig egy-két személyt foglalkoztató cégek máris inkább csődöt jelentettek, mintsem hogy a teljes profitjukat, vagy egy annál is nagyobb összeget az államkasszába kelljen utalniuk.
Ebben a kontextusban pedig nagyon is igaza van Herman Rosnernek, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, amikor a nagyhalak többletadóztatásában látja a gazdaság megmentésének kulcsát. Az már lehet, hogy túlzás, hogy a jelenlegi vagyonuk alapján kellene kiszámolni azt az összeget, amelyet rögtön utalniuk is kellene az államkasszába, de a privatizációk kedvezményezettjeit mindenképp át lehetne vizsgálni. A mamutipari létesítmények magánosításakor ugyanis legtöbb esetben a vevőknek vállalniuk kellett, hogy bizonyos ideig még folytatják az alaptevékenységet, megtartják a még ott dolgozó alkalmazottakat.
Ehelyett – tisztelet a kivételnek, de igen kevesek előtt kell kalapot emelni – rögtön lakatot tettek a gyárépületekre, ócskavasként értékesítették a gépeket, s az első jelentkezőnek a vételi ár sokszorosáért eladták ingatlanfejlesztési célokra a hatalmas telkeket. Kormányok váltották egymást, ám az elmúlt években nem volt példa arra, hogy a privatizációs szerződésben foglaltakat bármely szakhatóság felülvizsgálta volna. Pedig biztosan lenne mit böngészni. S ha beigazolódna, hogy az immár multimilliomossá lett vállalkozó nem teljesítette a vállaltakat, már a vételi és az értékesítési ár közötti különbözet összegével megegyező adó kivetésével is megoldható lenne, hogy ne a kisvállalkozások igyák meg a vélt vagy valós válság levét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok