2011. december 16., 10:272011. december 16., 10:27
Mindkét fél presztízskérdésnek tekinti a győzelmet, amelynek révén bizonyíthatja felsőbbrendűségét. A közismert történelmi okok miatt a mindenkori magyar–román mérkőzések is a kényes kategóriába tartoznak, ez azonban rendszerint csupán olyankor okoz problémát, amikor a két ország csapatait összesorsolják valamely nemzetközi tornán. Más azonban a helyzet, amikor két, egymással hagyományosan rossz viszonyban lévő nemzet fiainak nem egymás ellen, hanem azonos csapatban kell küzdeniük. Ilyen a román jégkorong-válogatott helyzete, amelynek gerincét minden korosztályban magyarok adják, lévén, hogy a Székelyföldön hagyományosan magasabb szinten művelik a sportágat, mint az ország más vidékein.
A lappangó nemzetiségi ellentétek meglétét az U16-os válogatott körül most kipattant botrány is bizonyítja, bár azért tizenöt éves srácok esetében még túlzás etnikai konfliktusról beszélni – főleg, hogy ilyen közegben gyakoriak a keményebb beavatási szertartások, és a konfliktusok nedves törülközővel való lerendezése sem ritka. Amíg ennek nyomán senki sem szenved maradandó testi vagy lelki sérülést, nincs is baj. A vétkeseket persze felelősségre kell vonni, az igazi veszély azonban ott kezdődik, ha a fősodratú média lecsap a történetre, és szenzációhajhászásból, vagy ami még súlyosabb, rosszindulatból túldimenzionálja az ügyet.
A bukaresti bulvármédia magát hírcsatornának, illetve sportnapilapnak hirdető része valóságos hecckampányba kezdett, amelyben hajmeresztő blődségek közzétételétől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy azt a látszatot keltsék: a románok a magyar fenyegetés miatt nem érezhetik biztonságban magukat a saját hazájukban. Primitív gyűlöletkeltésről van szó, amely nemcsak az öltözőben, de az élet minden területén tovább mérgezi a viszonyt. Ennek már rég nincs köze a sporthoz – ha csak nem abban az értelemben, hogy egyesek a konfliktus apropóján az uszításból űznek sportot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok