2011. december 16., 10:272011. december 16., 10:27
Mindkét fél presztízskérdésnek tekinti a győzelmet, amelynek révén bizonyíthatja felsőbbrendűségét. A közismert történelmi okok miatt a mindenkori magyar–román mérkőzések is a kényes kategóriába tartoznak, ez azonban rendszerint csupán olyankor okoz problémát, amikor a két ország csapatait összesorsolják valamely nemzetközi tornán. Más azonban a helyzet, amikor két, egymással hagyományosan rossz viszonyban lévő nemzet fiainak nem egymás ellen, hanem azonos csapatban kell küzdeniük. Ilyen a román jégkorong-válogatott helyzete, amelynek gerincét minden korosztályban magyarok adják, lévén, hogy a Székelyföldön hagyományosan magasabb szinten művelik a sportágat, mint az ország más vidékein.
A lappangó nemzetiségi ellentétek meglétét az U16-os válogatott körül most kipattant botrány is bizonyítja, bár azért tizenöt éves srácok esetében még túlzás etnikai konfliktusról beszélni – főleg, hogy ilyen közegben gyakoriak a keményebb beavatási szertartások, és a konfliktusok nedves törülközővel való lerendezése sem ritka. Amíg ennek nyomán senki sem szenved maradandó testi vagy lelki sérülést, nincs is baj. A vétkeseket persze felelősségre kell vonni, az igazi veszély azonban ott kezdődik, ha a fősodratú média lecsap a történetre, és szenzációhajhászásból, vagy ami még súlyosabb, rosszindulatból túldimenzionálja az ügyet.
A bukaresti bulvármédia magát hírcsatornának, illetve sportnapilapnak hirdető része valóságos hecckampányba kezdett, amelyben hajmeresztő blődségek közzétételétől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy azt a látszatot keltsék: a románok a magyar fenyegetés miatt nem érezhetik biztonságban magukat a saját hazájukban. Primitív gyűlöletkeltésről van szó, amely nemcsak az öltözőben, de az élet minden területén tovább mérgezi a viszonyt. Ennek már rég nincs köze a sporthoz – ha csak nem abban az értelemben, hogy egyesek a konfliktus apropóján az uszításból űznek sportot.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.