2012. március 06., 09:312012. március 06., 09:31
A jobbközép erők egybekovácsolásának hangzatos jelszavával kitalált még hangzatosabb nevű Népi Mozgalomnak természetesen az igazi és legfőbb célja az, hogy a PDL hatalmon maradhasson. Ezért persze nem érdemes kárhoztatni, hiszen a politikai pártok elsődleges célja rendszerint a hatalom megszerzése és megtartása. A baj csak az, hogy négyévnyi, a gazdasági válság miatti megszorítások fémjelezte kormányzás után a PDL renoméja annyira megkopott, hogy önmagában immár képtelen lenne nemhogy újrázni, de még az ellenzéket megszorongatni sem. Ilyenkor gyakran élnek a népszerűtlenné vált pártok azzal a trükkel, hogy megpróbálnak egy új külső, új név mögé bújni, saját eddigi arculatukat megváltoztatni.
Ezt a célt szolgálja a Népi Mozgalom is, amely lehetővé teszi, hogy a választási plakátokon ne a PDL neve, logója és színei szerepeljenek, hanem egy új név és egy új arculat. A gond csak az, hogy egyelőre nem nagyon talál szövetségest. A magát a baloldalról jobboldalivá átpozicionált párt természetes szövetségese a jobbközép Nemzeti Liberális Párt lehetne, ám a korábbi koalíciós együttműködés során elszenvedett sérelmek és a liberális pártelnök személyes ellenszenve miatt ez nem járható út – a PNL most a szociáldemokratákkal karöltve készül a bosszúállásra, a PDL ellenzékbe taszítására. A felmerülő alternatívák viszont egyrészt igencsak szegényesek, másrészt igazából vállalhatatlanok.
A Parasztpárt nagy hagyományokkal rendelkező alakulat, de támogatottsága alig mérhető, a juhászból lett üzletember és labdarúgóklub-tulajdonos Gigi Becali pártja pedig még a futballstadionok csőcseléke számára sem jelent vonzó opciót. Ezért döntöttek egyelőre a helyi szövetségkötések mellett – kérdés, hány választópolgár hiszi el, hogy attól a PDL alkalmasabb lesz a kormányzásra, ha narancssárga helyett zöld színben virít, rózsa helyett pedig szívre cseréli a logóját.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.