Mindenki egyért, egy mindenkiért. Munkatársak ünneplik a Krónika huszadik születésnapját 2019-ben
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Miért dolgozol a Krónikánál? – tették fel nekem sokszor a kérdést az elmúlt tizennyolc és fél évben. A válasz minden egyes alkalommal ez volt: a csapat miatt, a világ legjobb hangulatú munkaközössége miatt.
2022. december 31., 14:582022. december 31., 14:58
Soha nem felejtem el, hogy – szinte kivétel nélkül – milyen csodálatos, jó és elkötelezett emberekkel voltam szerencsés naponta találkozni. Rengeteget tanultam együttműködésünkből.
Tucatnyi tördelőszerkesztővel volt alkalmam vállvetve dolgozni 2004 óta mind a négy szerkesztőségi helyszínen, akik közül jó néhányat a tördelőcsapat vezetőjeként én tanítottam meg a QuarkXPress, az InDesign és más programok váratlan trükkjeire. A legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor a jobb felőli széken több éven át előbb Ági (Kinda Ágnes), majd Monique (Jakab Mónika) foglalta el a második tördelőszerkesztő helyét. Nekik és a többi tördelőnek is köszönöm a közös munka lehetőségét. S ez a kulcsszó: a lehetőség. Egy korszak lezárul most, de tudom, hogy ennek az aranycsapatnak – amelyet a pályán NEM győztek le! – a tagjai megtalálják a továbblépés különféle lehetőségeit. A napilap pedig szívünkben tovább él, ameddig csak élünk.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás