2012. február 08., 09:332012. február 08., 09:33
Több hétig is akár, mint a medvék. És ne zajongjanak a hókotrók, és ne szirénázzon a mentőautó az ablakom alatt, és ne kelljen folyton valamit csinálni, telefonálgatni, mindig menni és menni valahová. Úgy lenne jó, ahogy régen volt, amikor a tél a pihenésé volt a szorgos mezei munkák után. A hosszú éjszakáké, a fonóké, a beszélgetéseké, a meghitt ünnepeké. Visszasírtam már párszor az átkos rendszer áramszüneteit is.
Akármit is mondanak – például azt, hogy akkor szegénység volt, meg hogy nem ismertük a mai nagy szabadságot –, megvolt a jó oldala annak is. Pici gyerekként egyáltalán nem éreztem magam frusztrálva attól, hogy nincs tévé az áramszünet miatt, arról pedig, hogy mi a számítógép, az internet, a mobiltelefon vagy a Facebook, fogalmam sem volt. Meg voltam elégedve azzal, hogy gyertyafény és pirított napraforgómag mellett szórakozásképpen játszottunk valamit.
A legtöbbször azt, hogy pöcköltünk egy üres gyufásdobozt, ami nullát ért, ha a hátulja került felülre, miután visszaesett, ötöt, ha az eleje, tízet, ha oldalt fordult, és huszonötöt, ha „talpra állt”. Ha viszont lepottyant az asztalról, az ember elvesztette az összes addig összegyűjtött pontját. Tökéletesen kielégítő szórakozást nyújtott a kártya is (akkor még az amerikai hetesen kívül mást nemigen tudtam játszani), és ha meguntam a társasjátékokat, még mindig ott volt az öreg kandúrunk, aki örökké kapható volt egy kis hancúrozásra. Úgy gondolom, ingerből egy téli estére ennyi bőven elég lenne ma is.
Most tehát, amikor a fővárosban épp a kormányt cserélik, azért fogok imádkozni magamban, hogy egy olyan miniszterelnököt válasszanak, aki bevezeti az esti áramszüneteket. (Mivel a több hónapos téli álom elrendelése mégiscsak túlmutatna egy politikus hatáskörén.) Nyugalom lenne, csend, az emberek pedig – ha nem szoknának rá az egész korai lefekvésre – ismét elkezdenének egymással törődni, mivel nem vonná el a figyelmüket a tévé és az internet. Tavaszra így hátha mindenki kipihenné magát, és nem lennének az emberek idegesek, zaklatottak és hisztisek. Szóval, éljenek az áramszünetek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok