A két évtizeddel ezelőtti politikai préri árhulláma mostanában kezdte meg az apadást: már közben is halkult a festőinél festőibb figurák ágálása, egymás mocskolása, az egyedül üdvözítő népboldogítás varázspálcájának a kisajátítása.
2013. június 23., 22:562013. június 23., 22:56
2013. június 23., 23:572013. június 23., 23:57
Lassan-lassan kikoptak az agoráról, épp időben megérezve túlzott hangoskodásuk nevetségességét. Volt viszont néhány olyan figura, aki makacsul küzdött a feledés süllyesztőjébe sodró hullámokkal. Nem annyira érdekes, mint inkább természetes, hogy ezek az alakok a szélsőségesen erőszakos ideológiai-testi erőszak tartományaiból léptek az országos porondra, manipulálni ugyanis leginkább így lehet.
egmagasabbra az a magát csúcsszónoknak és felturbózott észkombájnnak kikiáltó nemzetvédő hágott, aki a 2000-es elnökválasztás fináléjába jutott és bár alulmaradt, a hangerejéből mit sem vesztve tovább pocskondiázta a pártjából elszivárgókat, újabban pedig, ha nagy ritkán hazajön „munkahelyéről\", a többrendbeli európai fővárosok képviselői székeinek koptatásából, Casanova, és Don Juan együttes skalpgyűjteményét messze lepipáló, négyes nagyságrendű számokkal beszél az idők során meghódított hölgyekről. Tény, hogy fiatalkorában egyetlen hölgyeménynek hódolt: az Elvtársnőnek.
A másik, két éve megboldogult nemzeti bárddal felosztották egymás közt az elnöki párt: a rangidős kisajátította a „Kárpátok Géniuszát\", nem átallva még az „őszülő fáklya\" metaforával is illetni őkelmét, a csicskásnak hagyva a nőszemély ajnározását. Bevallom, az ő jelzőire nem emlékszem, nem voltam képes elolvasni ilyen förmedvényt. De végeredményben ízlések és pofonok...
Tény, hogy az emberei most hirtelen kihúzták alóla a pártelnöki trónust, ő pedig a több ezernek számolt meghódított nők emlékétől terhes öles ülepére huppant. Ezzel a buktával egy időben vitézlett le a híres-neves (erő)szakszervezeti főbunyós, aki emberei élén huszonhárom éve az értelmiségieken bosszulta meg magát annak ellenére, hogy a Kőszén Esthajnalcsillagának nevezte magát. Néhány évig börtönben is volt, miután szertefoszlottak az előbbi népvezér pártjának színeiben áhított szenátori álmai, most viszont a \'90-es események nagy áldozataként tetszeleg. Lehet valami igaza, nem tudom, de annak örülök, hogy másokat is ugyanannyira érdekel ez, mint engem. Mint a levonuló ár után az iszap: erősen fogott lapátokkal aránylag könnyen és gyorsan tisztítható a terep.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!