2022. október 19., 09:012022. október 19., 09:01
Ismerek egy idős magyar orvos házaspárt, amelynek tagjai bő négy évtizede háziorvosként szolgálnak egy zömében magyarok lakta falvakból álló partiumi régióban, és azért nem mennek nyugdíjba, mert maguk helyett nem találnak magyar, vagy valamennyit magyarul is tudó fiatal orvost. Többéves próbálkozásuk lehetetlen küldetésnek tűnik. Olténiai származású fiatalemberként egyetlen háziorvos jelentkezett, aki viszont nem tud magyarul, ezért a közösségét szolgáló orvos házaspár kivár, hátha megtörténik a csoda, és találnak egy Marosvásárhelyen végzett szakembert, aki az észak-erdélyi kisrégióban is jól érzi magát.
Hasonló példákat a Barcaságtól a Partium északi csücskéig sok helyen találhatunk, annyi a betöltetlen háziorvosi állás. Ahova a magyar mellett román anyanyelvű szakember sincs. De nem csak a körzeti orvosi rendelők várják a diplomás gyógyászokat, hanem a kisebb városok kórházai és járóbeteg-gondozói egyaránt. A romániai átlagfizetéshez képest jelentősen megemelt orvosi bérek ellenére az egészségügyi rendszerből egyre több orvos hiányzik. Aki maradt, az túlterhelt, és nehezen bírja a növekvő többletfeladatokat.
Az egyre súlyosabb orvoshiánnyal kapcsolatban a Román Orvosi Kamara elnöke a napokban újságíróknak azt nyilatkozta, hogy a jelenségért a megállíthatatlan elvándorlás a felelős. A romániai orvosi egyetemek évente 3500 fiatal orvost képeznek, akik közül mintegy 1000–1200 szakember marad az országban, a többiek elsősorban nyugat-európai vagy tengerentúli államokban keresnek munkát, és ott telepednek le. Az országos trend alól a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés sem kivétel. Pár évtizede főleg Magyarországra távoztak az Erdélyben végzett magyar orvosok, ma viszont román társaikkal együtt Nyugat-Európa gazdag államai jelentik a fő úti célt.
Könnyű kiszámítani, mekkora érvágás az ország számára a helyi adófizetők pénzéből kiképzett szakemberek hatalmas seregének távozása, akiket ingyen és bérmentve „nyúl le” az Európai Unió nyugati fele. Az előző kormányok által megszavazott több ezer eurós nagyságrendű orvosi bérek nem oldották meg az alapproblémát, a romániai egészségügy továbbra sem vonzó a fiatal diplomások számára. A krónikus pénzhiánnyal küzdő egészségügyi rendszerben annyi változott, hogy az éves költségvetés túlnyomó része ma már fizetésekre megy el, a fennmaradó keret pedig a napi költségek fedezésére sem elég. Amit jól mutat a kórházi betegek ellátására idén nyártól „megemelt”, napi 22 lejt kitevő élelmiszerköltség betegenként. Ebédidőben ma a legolcsóbb menü is drágább ennél, így nehéz elképzelni, hogy ennyi pénzből miként lehet kigazdálkodni egy kórház konyháján a beutaltak napi háromszori étkeztetését. És még nem esett szó az egészségügyi intézmények karbantartásáról, a sok helyen hiányzó korszerű gyógyászati felszerelésekről, a megnövekedett energiaárakról és a végeláthatatlan várólistákról.
Ez utóbbit a kormány szakminisztériumi rendelettel próbálja megoldani, ami arra kötelezi az egészségügyi intézményeket, hogy bizonyos krónikus betegségben szenvedők öt napon belül végezhessék el a szükséges analíziseket, a szakorvosi ellenőrzéseket, függetlenül attól, hogy az adott intézménynek van-e elegendő pénzügyi kerete arra a hónapra. Ha nincs, akkor arra kötelezik, hogy a következő hónap vagy hónapok terhére fogadja a küldőpapírral érkező beteget. Mindez oda vezet, hogy az eddigi egy-két hónapos várólista a kevésbé súlyos betegek számára több hónaposra fog kitolódni. Ha a rendszerbe nem kerül több pénz, a minisztériumi rendeletek semmit nem érnek. Továbbra sem fog működni a Nyugaton széles körben elterjedt, kötelező szűrővizsgálatok rendszere, ami nagyon sok romániai halálesetet előzhetne meg.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha a szakmunkások mellett a szakorvosok és mindenki más menekül az országból. A látszatmegoldásokon túl az itthon maradáshoz több mindenre lenne szükség, ezekre az intézkedésekre azonban az elmúlt három évtized romániai politikai osztálya képtelen volt. És ma is az.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!