HIRDETÉS
Immár többéves múltja van annak, hogy nyaranta számos erdélyi város büszkélkedhet egy- hétnyi-tíznapnyi különleges időszakkal, amikor lendületesebbé válik a magyar közösség vérkeringése. Ez történik az idén tizedik születésnapját ünneplő, javában zajló Kolozsvári Magyar Napokon, a hamarosan kezdődő, hetedik Vásárhelyi Forgatagon, a júniusi nagyváradi Szent László Napokon vagy a Szatmárnémetiben ma startoló Partiumi Magyar Napokon – hogy csak a nagyobb városok ünnepeit említsük. Ha valaki részt vesz ezeken a feltöltődést ígérő programkavalkádokon, amelyek a kultúra, a szórakoztatás, a gasztronómia, de mindenekelőtt a személyes találkozások köré épülnek, kétségtelenül érezheti: életerős közösségek fejlődését szolgálják a magyar napok. És ez annak ellenére így van, hogy a statisztikák időről időre azt mutatják, bizony-bizony fogyatkozik az erdélyi magyarság. Ezek az ünnepek mostanra biztos ponttá váltak a közösségek életében, olyan megszentelt idővé, ahová jó rendszeresen visszatérni. Ahol jó újra meg újra átérezni, hogy itthon vagyunk akkor is, ha a városban töltjük hétköznapjainkat, akkor is, ha a nosztalgia csupán röpke időre hív haza bennünket, és akkor is, ha kíváncsi turistákként csodálkozunk rá mindarra, ami lelkiekben gazdagító erejűvé teszi a települést.
Kolozsvár idén több mint 130 helyszínen szervezett, jubiláló kulturális seregszemléje jó példa lehet arra, hogy az ünnep otthonteremtő erővel bír: a magyar közösség jelképesen is belakja a központot, és ilyenkor azt érzi: övé itt a tér. De biztos pontnak tekinthető az effajta rendezvény azért is, mert egyike a sikeres kulturális értékfelmutatási kísérleteknek, amelyeknek köszönhetően a más nemzetiségűek is belekóstolhatnak (ha akarnak) a magyar kultúra ezerszínűségébe. Az pedig nekünk is jót tesz, ha belekóstolnak, hiszen – amint azt sokszor hallani – a kultúra az, ami politikai vagy más jellegű feszültségek, manipulációk ellenére összeköthet bennünket nemzetiségtől, felekezettől, nyelvtől függetlenül.
Talán naivitás abban hinni, hogy a magyar közösségek egy hétig tartó ünnepeinek tündöklése elegendő fényt áraszt ahhoz, hogy hétköznapjaink esetleges árnyoldalait is eredményesen ellensúlyozza. Mindazonáltal jó hinni abban, hogy – bár elcsépelt a kifejezés – valóban közösségépítő erejűek ezek a találkozások. Biztos pontot jelentenek a sok tekintetben bizonytalan hétköznapjainkban is. És ez már önmagában bizakodásra adhat okot.
Leginkább egy önmagát és környezetét nagy ígéretekkel és vállalásokkal ámító, a konkrét tettekre azonban rest és tehetetlen családhoz hasonlít a fungáló bukaresti kormány.
Újabb, a magyar–román viszonyban és Közép-Európa történetében dicstelen szerepet játszó román személyiség érdemelte ki azt a kegyet, hogy szobra állhasson Erdélyben, konkrétan annak fővárosában.
Ha valamilyen egészen drámai történés nem következik be Klaus Werner Johannis életében, akkor Románia eddigi legszürkébb és legunalmasabb államfője újrázik ősszel.
Dorin Florea az elmúlt bő két évtizedben bebizonyította, miben jó.
Elöljáróban leszögezném: ha rajtam múlna, és ezt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai lehetővé tennék, sem a Honvédet, sem a Craiovát nem engedtem volna tovább az Európa Liga selejtezőjének harmadik körébe.
Valószínűleg akadnak, akik emlékeznek jó néhány gyerekgeneráció kedvenc meséjére, A kesztyű lakóira a Mosó Masa mosodája című, immár több mint ötven éve napvilágot látott, sok kiadást megért, narancssárga fedelű könyvből.
Ha annyi százeurósunk lenne, ahányszor leírtuk a szociálliberális kormány pénzügyi és gazdaságpolitikája kapcsán a kapkodás szót, akár meg is finanszírozhatnánk az államkasszát, hogy egy ideig ne kelljen kapkodniuk.
Szokták mondani: a focihoz mindenki ért. Majdnem két héttel a caracali gyilkosságok ügyének kirobbanása után megállapíthatjuk, bűnügyi nyomozásban is jártas a fél ország.
Nem véletlenül kölcsönöztem a hatvanas évek híres szovjet filmszatírájának címét a román kormány által bevezetett üdülési csekkekkel történő nyaralás felvezetőjének. Mindkettő alapból szatíra abban a formájában, ahogyan megszületett.
Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, akkor nem zenélhet konzervatív – vagy annak mondott – közönség előtt.
Leginkább egy önmagát és környezetét nagy ígéretekkel és vállalásokkal ámító, ...
Újabb, a magyar–román viszonyban és Közép-Európa történetében dicstelen szerepet játszó ...
Ha valamilyen egészen drámai történés nem következik be Klaus Werner Johannis életében, akkor Románia ...
