2012. február 28., 08:312012. február 28., 08:31
Amikor ugyanis Orbán Viktor azon kijelentésére, hogy az autonómia a magyarok közös, meg nem valósult álma, úgy reagál, hogy a magyar kormányfő úgy viselkedik, mintha hatásköre Romániára is kiterjedne, az 1989 előtti bukaresti vezetés stílusát idézi, amikor az a magyarokkal szembeni elnyomó politikát ért külső bírálatokat azzal próbálta visszaverni, hogy azok beavatkozást jelentenek Románia belügyeibe.
Az szintén a mindenkori román kormány kedvenc fordulata, hogy Bukarest kisebbségpolitikája Európában is példaértékű, de ez legfeljebb csak annyit jelent, hogy az európai országok jó része továbbra sem hajlandó legalább alapfokon biztosítani az oktatást vagy a kultúra támogatását az őshonos kisebbségek számára. Şova számára talán megrázó erejű az az információ, hogy ez nem csupán a magyarokat zavarja, hanem még saját honfitársait is.
Az utóbbi hónapokban a kormánypárti PDL részéről nem egyszer hangzott el, hogy a román parlament meg is vétózhatja Szerbia uniós társulási szerződését, ha Belgrád nem változtat kisebbségellenes magatartásán a Timok-völgyi románokkal szemben. Igaz ugyan, hogy ezt Traian Băsescu államfő cáfolta, de hozzá is tette: a szerb jóhiszeműség bizonyítéka mégiscsak az lenne, ha hozzájárulnának, hogy a Timok-völgyi románok megőrizhessék kultúrájukat, nyelvüket és vallásukat.
Most úgy tűnik, Bukarest nem tapasztalta a jóhiszeműség jeleit, a vétó ugyanis ismét napirenden van. Sőt Şova párttársai is a szerb belügyekbe való „beavatkozásra” buzdítottak, amikor a PSD szórványtagozata a román külügy aktív részvételét követelte a szerbiai románok elleni atrocitások felderítésében. Nemrég Şova nyugati elvtársa, az EP élére megválasztott német szocialista Martin Schulz – épp Magyarországot ostorozva – arról beszélt, hogy az EU- tagállamokban az európai politika belügy, és ez fordítva is így van. Persze ez így talán túlzás, de a tényen nem változtat: ma Európában bevett gyakorlat, hogy egy ország kormánya szót emel a szomszédos országban élő nemzettársai érdekében. Még akkor is, ha Ceauşescu fiatal tanítványai emiatt szenvednek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok