VEZÉRCIKK – Míg az erdélyi magyar gyermeknek arról kell számot adnia az iskolában, mennyire értette meg Slavici vagy Creangă archaizmusoktól, regionalizmusoktól hemzsegő szövegét, gyakorta megesik, hogy még tojást vagy kenyeret sem tud kérni a boltban helyesen románul.
2017. február 13., 10:442017. február 13., 10:44
Hiszen kommunikálni nem tanítja meg őket a rendszer, ehelyett irodalmi szövegekkel és nyelvtani feladatok megoldásával kell kínlódniuk hosszú éveken keresztül, ebből azonban sajnos nem következik, hogy érettségiig meg is tanulnak románul. Alternatívájuk pedig ritkán akad. Persze vannak nagyon szorgalmas kivételek és szerencsések is, akik román játszótársaiktól tanulják meg a nyelvet spontán módon, nem pedig vers- és mondattani elemzésekből hiányosan és esetlegesen. (Az oktatási rendszer másik fintora, hogy ha helyesen beszéli is a hétköznapi nyelvet a diák, még nem fog automatikusan jó jegyet kapni az iskolában, ahol például a Măi băiţă, floare dulce című népköltésről kell bebizonyítania fennkölt szavakkal, hogy lírai szöveg.)
Akut, reménytelennek tűnő a helyzet: a rendszerváltáskor érettségizetteknek már érettségiznek a gyerekei, az elmúlt évtizedekben pedig semmi nem változott érdemben: generációk egész sora végezte el 1990 óta az iskolát, és a román ajkúak számára készített tananyag mentén kellett megfelelniük az elvárásoknak. Az elemisták egy ideje alternatív tantervek szerint tanulhatnak, most felcsillant a remény, hogy az 5–8. osztályosok számára is elkészülhetnek végre-valahára azok az oktatási anyagok, amelyek figyelembe veszik: nem anyanyelvük a román.
Gőzerővel lehet most már reménykedni abban, hogy a mostani elemistáknak nem kell beleesniük az alternatív negyedikes és a román ajkúak számára készült ötödikes anyag között tátongó szakadékba. Bizakodjunk, hogy a jelenlegi elsős hetedikes korában majd bátran, helyesen kér két tojást a boltban. Sőt, ha minden jól megy, esetleg villanykapcsolót vagy teaszűrőt is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!