2010. szeptember 07., 10:362010. szeptember 07., 10:36
Ráadásul ez azért van, mert teljesen átlagos emberek vagyunk, és ilyeneket vagy egyáltalán nem tanultunk, vagy ha netán mégis, akkor mára sikerült elfelejtenünk. Azonban a fenti, közönséges halandók számára teljesen érthetetlen szöveget kellene értenie, sőt tudnia egy mostanság érettségizőnek, akinek kötelező érettségi tantárgy a matematika.
Hogy mindennek valami hasznát veszi-e az életben vagy sem, az a kutyát sem érdekli. Ma ugyanis az a lényeg, hogy nem kap érettségi diplomát, nem lehet belőle orvos, tanár, elárusító, ügynök vagy akármi, ha ezt nem tudja dekódolni és megoldani legalább ötösre. Hogy ettől függetlenül az a gyerek egy teljesen értelmes, ügyes talpraesett emberke, aki még sokra vihetné az életben és a matematikán kívül számtalan területen értékes tagja lehetne a társadalomnak, az megint a kutyát sem érdekli. Ilyesmikről beszélgettünk egy kedves régi ismerőssel, közben próbáltunk elméleteket is gyártani arról: kinek jó, hogy mindenféle agyament baromsággal gyötrik az érettségire jelentkező gyermekeket? Kinek jó, ha nem azt mérik fel az érettségin, hogy mit tud egy végzős, hanem azt, hogy mit nem tud?!
Meg, kinek jó az, ha a pótérettségin még nehezebb feladatokat adnak a diákoknak, mint a rendes érettségin? Mert mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek a pótérettségije sem sikerül? Amolyan se bent, se kint helyzetbe kerülnek, érettségi diploma nélkül nem jelentkezhetnek egyetemre, a középiskolát már elvégezték, oda sem mehetnek vissza, de érettségi nélkül még egy tisztességes munkahelyet sem találnak maguknak. Ettől függetlenül a szülő látja, hogy gyermeke többre lenne érdemes, támogatná is az álmait, de hát érettségi diploma hiányában hol keresse a boldogulását.
Egyetlen valamennyire elfogadható megoldásnak látszik, ha otthon marad, a szülő majd eltartja – közben hátha akad valami alkalmi munka is, mert a „sommerirodában” is diplomát kéne felmutatni – aztán majd jövőre újra jelentkezik a vizsgára. De addig is jól jár az állam, mert nem kell néhány emberkének munkanélküli-segélyt fizetnie, talán még néhány ösztöndíjjal is kevesebbet kell kiosztani. Hogy közben hány ember álma válik ezzel köddé – az végképp a kutyát sem érdekli...
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.