2012. január 19., 09:412012. január 19., 09:41
Ugyanakkor ma már nemcsak ölbe tett kézzel várják a turistákat, arra számítva, hogy a nagyváradi várról, a kolozsvári Mátyás-szoborról, a kalotaszegi népviseletről, a székely tájról vagy éppen a csíksomlyói kegytemplomról úgyis hallott mindenki, aki számít, hanem stratégiák mentén is beindult ezeknek a látványosságoknak – és nem csak – a népszerűsítése. Hogy mekkora foganatja lesz a reklámhadjáratnak, egyelőre nem lehet fölbecsülni, hiszen a külföldi expókon alig pár éve jelentek meg az erdélyi és partiumi önkormányzatok önálló standokkal, sok-sok szórólappal és ajánlattal.
De az biztosra vehető, hogy néhányan már érkeztek ezeknek az akcióknak köszönhetően erdélyi kirándulásra. Az pedig, hogy milyen véleménnyel térnek haza, a következő turisztikai kiállításon való részvételnél jóval fontosabb. Nemhiába tartja azt a régi mondás, hogy ha elégedett velünk, mondja el mindenkinek, de ha elégedetlen, akkor azt velünk ossza meg.
Mert egyelőre ebből a szempontból igen szomorú a helyzet. Sajnos, hiába áradozik majd a Gyilkos-tó szépségéről a francia turista, hogyha rögtön hozzáteszi, igen drága „belépőnek” számított az elszenvedett tengelytörés. A Szent Anna-tótól hazatérő a „helyi kuriózumnak” számító maneléről is beszél, a tusnádfürdői medvelesről pedig kiderül, hogy ehhez elég volt éjszaka a szálloda előterébe kimerészkednie, s ez nem is volt annyira bulis élmény, mint otthonról gondolta. Ugyanígy hiába mondja azt a Kolozsvárról éppen hazatérő belga, hogy a Mátyás-szoborcsoport vetekszik a milói Vénusszal, ha elkapta az elmúlt napok tiltakozássorozatát, és a csőcselék megnyilvánulásairól fog beszámolni. A sor ízlés és képzelőerő szerint a végtelenségig folytatható.
De abban egyetérthetünk, hogy ritka a pozitív kivétel. Ahhoz pedig, hogy ne így legyen, nem elég hangzatos szlogeneket pufogtatni a szórólapokon és a reklámfilmeken, hátha valaki vevő lesz ezekre. A turisztikai stratégiák mellé a megfelelő kultúra és infrastruktúra, s nem utolsósorban a gazdasági és politikai stabilitás egyszerűen elengedhetetlen. Hiszen a célkitűzés nem kisebb, mint Kelet-Európa Svájcává válni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.