2009. október 23., 12:152009. október 23., 12:15
A fene se akar fogadatlanul prókátorkodni, az említett üzletembert természetesen felelősségre kell vonni a be nem fizetett adók miatt. Hanem azért az ilyen hozzászólások olvasásakor eszembe jut: vajon mit szólna az államosítás e buzgó hirdetője, ha tényleg megtörténne, amit óhajt? Mondjuk egyszer csak jön egy olyan kormányzat, amely úgy dönt, hogy egy túrót fog ő az államkasszában tátongó lyuk betömése érdekében nemzetközi pénzintézetek előszobáiban hitelért kuncsorogni, inkább abból dolgozik, ami van.
Így aztán előveszi az adójegyzékeket, és szépen elkezdi államosítani a leggazdagabb polgárok vagyonát. Ezzel egy ideig megnyugszik, de ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás: végül minden magánvállalkozást állami kézbe vesz, mert minek fáradozzon már a polgár mindenféle üzleti ügyek bonyolításával, majd az állam jól megszervez mindent felülről, hiszen onnan úgyis nagyobb a rálátás az egész rendszerre.
Ezért a polgárnak semmilyen gondja nem lesz, csak az, hogy lelkesen dolgozzék a közös jövő építésén – na nem abban a munkakörben, amelyhez a leginkább kedve és tehetsége van, hanem abban, amelyben a rendszer irányítói szerint szükség van a munkaerejére. Előfordulhat, hogy a felülről, néhány felvilágosodás korabeli, illetve 19–20. századi fantaszta képzelgései alapján mesterségesen létrehozott egyenlőségnek a kommentelőhöz hasonlóan lelkes hívei azért előbb-utóbb elcsodálkoznának azon, milyen furcsa is lenne egy ilyen rendszerben élni.
A szimpatikusnak ható elveket elfogadó, többnyire kamaszkorú vagy a húszas éveik elején járó srácok például bizonyára meglepve konstatálnák, hogy a nagy idolt, Che Guevarát tisztelni kell, de az arcképével ellátott pólót már tilos viselni, mert egyrészt vagy egyenruhában, vagy öltönyben kell járni, másrészt meg hogyan is képzelik már, hogy proletár testükkel az egyenlőség e nagy harcosának arcát illessék.
Meg persze internetezni sem lehetne akkor, amikor kedvük tartja, amikor pedig igen, akkor is csak bizonyos, engedélyezett tartalmakhoz férnének hozzá. Igaz, ennek előnye is lenne: kevesebb, a bősz kommentelőéhez hasonló hülyeség kerülne nyilvánosságra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok