2009. október 23., 12:152009. október 23., 12:15
A fene se akar fogadatlanul prókátorkodni, az említett üzletembert természetesen felelősségre kell vonni a be nem fizetett adók miatt. Hanem azért az ilyen hozzászólások olvasásakor eszembe jut: vajon mit szólna az államosítás e buzgó hirdetője, ha tényleg megtörténne, amit óhajt? Mondjuk egyszer csak jön egy olyan kormányzat, amely úgy dönt, hogy egy túrót fog ő az államkasszában tátongó lyuk betömése érdekében nemzetközi pénzintézetek előszobáiban hitelért kuncsorogni, inkább abból dolgozik, ami van.
Így aztán előveszi az adójegyzékeket, és szépen elkezdi államosítani a leggazdagabb polgárok vagyonát. Ezzel egy ideig megnyugszik, de ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás: végül minden magánvállalkozást állami kézbe vesz, mert minek fáradozzon már a polgár mindenféle üzleti ügyek bonyolításával, majd az állam jól megszervez mindent felülről, hiszen onnan úgyis nagyobb a rálátás az egész rendszerre.
Ezért a polgárnak semmilyen gondja nem lesz, csak az, hogy lelkesen dolgozzék a közös jövő építésén – na nem abban a munkakörben, amelyhez a leginkább kedve és tehetsége van, hanem abban, amelyben a rendszer irányítói szerint szükség van a munkaerejére. Előfordulhat, hogy a felülről, néhány felvilágosodás korabeli, illetve 19–20. századi fantaszta képzelgései alapján mesterségesen létrehozott egyenlőségnek a kommentelőhöz hasonlóan lelkes hívei azért előbb-utóbb elcsodálkoznának azon, milyen furcsa is lenne egy ilyen rendszerben élni.
A szimpatikusnak ható elveket elfogadó, többnyire kamaszkorú vagy a húszas éveik elején járó srácok például bizonyára meglepve konstatálnák, hogy a nagy idolt, Che Guevarát tisztelni kell, de az arcképével ellátott pólót már tilos viselni, mert egyrészt vagy egyenruhában, vagy öltönyben kell járni, másrészt meg hogyan is képzelik már, hogy proletár testükkel az egyenlőség e nagy harcosának arcát illessék.
Meg persze internetezni sem lehetne akkor, amikor kedvük tartja, amikor pedig igen, akkor is csak bizonyos, engedélyezett tartalmakhoz férnének hozzá. Igaz, ennek előnye is lenne: kevesebb, a bősz kommentelőéhez hasonló hülyeség kerülne nyilvánosságra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.