2011. augusztus 11., 09:382011. augusztus 11., 09:38
Nagyon nehéz ugyanis egyetlen tollvonással rendezni, egészen pontosan a helyére tenni mindazt, amit első lépésként a kommunisták hatalomra jutását követő két-három évben, vagyis a hírhedt 1948-49. évi államosításkor, illetve az azt követő évtizedekben az „elvtársak” szintén egyetlen tollvonással elloptak. Azaz felborították az addigi tulajdonviszonyokat. A visszaszolgáltatást, egyáltalán a jogorvoslatot legalább két tényező alapvetően nehezíti: egyfelől az a jogi háttér, amely az 1989. decemberi rendszerváltozás óta soha nem mondta ki egyértelműen és félreérthetetlenül azt, hogy a jussuktól egykor politikai erőszakkal megfosztott tulajdonosok vagy azok örökösei ott és azt és annyit kapjanak vissza, amennyit annak idején tőlük elvettek. Másfelől – s az adott jogi keret minden kétséget kizáróan ehhez illeszkedik – az imént említett legelső s az azt követő többi államosítás óta az állam sok-sok elrabolt területet beépített, azaz különféle, hol jobb, hol oktalan beruházásokra használt fel, lehetetlenné téve mára az adott területek fizikai visszaszolgáltatását.
Hiszen hogy lehetne visszaadni, és kinek is kellene, mondjuk egy olyan nagyváradi, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi vagy bárhol található terület, amelyen ma, tegyük fel, egy lerobbant, semmire sem használható egykori szocialista ipari vállalat, netán egy tömbházakkal telepakolt lakónegyed áll. Mert hiszen ugye, mérhetetlen aberráció visszaadni azt a telket, amelyen a 1989 előtti nehézgépgyár esztergarészlege helyén ma épületcsonk meredezik az égre, s ugyanolyan aberráció az egykori juss jogán igényt tartani valamely második vagy akárhányadik emeleti lakásra vagy fürdőszobára. S mert az adott tényállás és jogi keret olyan, amilyen, törvényszerű a kiskapuk keresése. Egyébiránt arra is van példa, hogy a jussuktól egykor megfosztottak összefogtak, és kártérítési pert nyertek az állammal szemben. Mert ugye, az állam folytonos, rendszer(ek)től és kormányoktól függetlenül. S mert ugye, nem az emberek vették el az állam tulajdonát, hanem fordítva, az állam fizessen, mint a katonatiszt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!