2011. szeptember 09., 11:032011. szeptember 09., 11:03
Az történt ugyanis, hogy elkészültek ugyan kutyafuttában a román nyelvű tankönyv fordításával, a térképek magyarítására azonban már nem maradt idő. Ennek nyomán hiába magyar a szöveg, ha a térképeken idegen nyelven köszönnek vissza a települések, tájegységek, folyók vagy hegységek nevei. Így aztán, ha egy magyar diák a magyarra fordított tankönyvben akarja megnézni, hol is van Magyarország fővárosa, akkor a Budapesta elnevezést kell keresnie. Ami már majdnem olyan kaliberű eset, mint a rendszerváltás előtti általános iskolai magyar irodalom tankönyv, amelyben A nagyenyedi két fűzfa című Jókai-novella címében a településnév után egy kis csillag volt látható, a hozzá kapcsolódó lábjegyzetben pedig az Aiud román elnevezés szerepelt, bizonyára azért, hogy rendet tegyen az egzotikus magyar név által megzavart diákok fejében. Szóval itt van ez a földrajzkönyv, amit óriási politikai megvalósításként is lehet lobogtatni, hiszen a magyarság érdek-képviseleti szervezete járta ki, hogy lehessen ilyen, ő szedte, vette és teremtette. És még nem is annyira borzasztó, mint például az érdek-képviseleti szervezet oradeai fiókintézményének valamely helyi érdekű félkegyelműje által készített utcanévfordítások, hiszen a Budapesta mégiscsak helyesebb, mint a Lacul Roşu helyett a Piros-tó.
Igaz, a földrajzkönyvben is van egy jópofa megfogalmazás, ami viszont a román térképkészítők briliáns elméjét dicséri: Magyarország térképén a Kisalföldet Alföldul micként tüntették fel. Igaz, alatta zárójelben az is ott van, hogy Kissalföld. Amiből a gimnazisták akár azt a következtetést is levonhatják, hogy e tájegység Gene Simmons, a világhírű Kiss együttes magyar származású frontembere előtti tisztelgésként kapta a nevét. Amúgy az új tankönyv szövege sem föltétlenül vádolható azzal, hogy túlzottan közérthető lenne. A személyes kedvencem az a rész, amelyben az Európai Unióról megírják: „Földrajzi helyzet tekintetében minden tagállam különbözik a többitől annak függvényében, hogy Európának mely részén helyezkedik el”, aminél hasznosabb aranyigazságot valóban nehéz lett volna megfogalmazni, mert tény, hogy mindegyik ország ott van, ahol van, nem pedig ott, ahol egy másik. Bár lehet, hogy itt, a Kárpát-medencében ez talán mégsem ennyire egyértelmű.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.