A könnyen bedőlők egyre nehezebben igazodnak el a marosvásárhelyi románság választott képviselőin.
2013. június 26., 09:222013. június 26., 09:22
Amíg a polgármester, a tanácsosok, a parlamenti képviselők és szenátorok, no meg a kormánymegbízott hajthatatlanul földbe tiport minden magyar érdekeltségű kezdeményezést, mindenki tudta, hányadán állunk. Mostanában azonban egyesek olyan negédesen fogalmaznak bizonyos kérdésekben, hogy a hiszékenyek már jóravalóságot is képesek kiolvasni szavaikból.
Az élen Dorin Florea polgármester jár, aki a Székely Nemzeti Tanács múlt hétvégi tisztújító közgyűlésén megerősítette: támogatja a különálló székelyföldi régió megalakítását. A 2000-es vásárhelyi román „hatalomátvétel\" győztes hadvezére, a különálló Bolyai-iskola megalapításának egyik legfőbb ellensége, a kétnyelvűség elleni harc szószónoka most nem szégyellt úgy kiállni, mintha máris a székelyeket képviselné: kijelentette, tárgyalni kell a románsággal (mintha ő nem is közéjük tartozna), meg kell győzni őket, hogy nincs mitől rettegni.
A másik jómadár Marius Paşcan, a Maros megye kormánymegbízottjaként veretes magyarellenes hírnevet szerző élharcos, aki most szenátorként, illetve a kultúráért felelős szakbizottság alelnökeként „rendellenességeket tapasztalt\" a vásárhelyi nemzeti színháznál, ahol nem sokkal ezután felmerült a magyar és a román társulat függetlenítése.
Első látásra meghökkentő Florea és Paşcan színeváltozása, azonban szó sincs erről. A polgármester egyszerűen több hatalmat akar, amikor egy olyan régió vezetőjeként képzeli el magát, amelyben tökélyre fejlesztheti a magyar követelések eltiprásában szerzett tudását. A régi álom, az önálló magyar vásárhelyi színház meglebegtetése mögött pedig csupán az áll, hogy Paşcanéknak bajuk van a magyar vezérigazgatóval, illetve az általa kinevezett román tagozatvezetővel, ugyanakkor a különválással anyagilag szorult helyzetbe lehetne taszítani a Tompa Miklós Társulatot.
Apropó önállósulás: a vásárhelyi viszonyokról mindent elmond, hogy egy magyar iskola különválási törekvése tegnap még a román politikusok szerint egyenlő volt a békés együttélés felrúgásával, a középkort idéző szegregációval. Csak hozzáállás kérdése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!