2010. március 17., 10:072010. március 17., 10:07
Ilyenkor a károsult leül, s azon töri a fejét, hol rontotta el. Majd erőt vesz magán, s folytatja tervét még többet kockáztatva. Végül, mikor már az utolsó baljóslat is valóra vált, magát okolja, amiért pesszimistán állt hozzá munkájához.
De minderre talán szüksége van az embernek ahhoz, hogy igazán értékelni tudja eredményeit. Akkor is, ha mondjuk egyszerű feladatot végzett el. S mivel a baj nálunk is csőstül jön, beterveztünk egy orvosjáró péntek délutánt. Így huszonévesen újabban ezt az időtöltést választják a fiatalok, hiszen egyáltalán nem meglepő, hogy meggyötört életük epegörccsel, vagy feldagadt arccal ajándékozza meg, hétvége előtt. Az egyetemi orvosi központ fogászati rendelőjében cigarettázó doktornő rezzenéstelen arccal küldi el a sürgősségre fél szemével nem látó páciensét, mert bár neki még egy órája van a munkaidejéből, sürgősen el kell menie a bankba.
Ezt igazán megértheti a beteg egyetemista, sőt köszönje meg szépen, hogy ezúttal nem kéri el a kedvezményes 20 lejt a vizsgálatért. Ha már ott voltunk, még benéztünk az általános orvoshoz is, akitől az epegörcsre kértünk gyógymódot. Tapogatózás után kaptunk menstruációs fájdalmakra tablettát – a páciens fiú volt – és egy ajánlást, hogy erre bizony ultrahangos vizsgálat szükségeltetik, ami általában 100 lej, de ne idegeskedjünk, mert történetesen ő ért ezekhez a kütyükhöz, és szívesen kezel csupán 40 lejért. A burkolt reklám után gyomoridegességgel vonultunk át a sürgősségre, ahol az első kellemes benyomás után kezdődött a tortúra. Sorozatban hárman másztak bele a számba a folyosón, s mindnek külön magyarázat kellett, miért is vagyok ott (mintha nem lett volna elég feltűnő).
A szorongó várakozás után betessékeltek a sürgősségi szobába, ahol még ott voltak az előző páciens testnedvei, majd egy félénk fiút öltöztettek be, s közben szikéért kiabáltak. Már el voltam zsibbasztva, mikor rájöttem, gyakorlatozni fognak rajtam. Ezek után már csak azon imádkoztam, a sercenés, amit hallok, tényleg ínyvágás legyen, s nehogy véletlenül gyíkemberhez hasonló nyelvvel keljek ki a székből.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.