2012. augusztus 24., 07:032012. augusztus 24., 07:03
Sajnos legfeljebb 21 évig maradhat csak itt. Lássuk a másik opciót is: kisebb luxus, de itt viszont 17 (igen, tizenhét) szakember lesi, hogy miben segíthetne magának, élete végéig. Mindkét ajánlathoz elsőrendű, szintén ingyenes kosztkvártély is társul, tévé, internet stb. A költségekkel ne törődjék, az állam biztosítja Önnek, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Ez azért már kissé túl sok a jóból! – vélheti az olvasó, és felmerül a kérdés benne: vajon mit tehetnék, hogy eljussak eme földi paradicsomok egyikébe? Nem is olyan nehéz a válasz: 1. erkölcsi aggályaid ne zavarjanak, locsold le messianisztikus motivációdat a szent háború zavaros ideológiájával; 2. lőj le hidegvérrel hetvenhét embert egy világvárosban – ebben az adott pillanatban épp impotens rendőrség is a segítségedre van; 3. így a mindenható média közreműködésével világhírnévre teszel szert, az igazságszolgáltatás (?) pedig nem tehet mást (?), minthogy a fentebb vázolt két lehetőség egyikét biztosítja számodra.
Nyilván Anders Behring Breivik ügyéről beszéltem az előbb, amiben az illetékes bíróság várhatóan ma, pénteken hirdet ítéletet. Az illető tavaly nyáron „gyakorolta magát céllövészetben” a norvég főváros, Oslo szívében, hogy „megmentse” hazáját az iszlám veszélytől.
Nem szívesen lennék a bírák helyében. Bármit is döntenének, a tömeggyilkosnak aranyélete lesz, sőt ha dutyiba kerül, két évtized múlva szabadon távozhat. (Norvégiában még életfogytiglani börtönre se ítélhetik a vádlottakat, legfeljebb 21 évet kaphatnak a hűvösön.) Hiába nyílik ki az a bizonyos bicska a zsebünkben a Breivik-féle ámokfutók tettei miatt, az európai kultúrkör államainak jelenlegi gyakorlatában a halálbüntetést eltörölték. De ha már nem lehet a társadalom eme alakjait forgalmon kívül helyezni, akkor az államoknak legyen annyi esze, hogy ne biztosítson az átlagpolgárokénál jobb életkörülményeket nekik. Ingyen. Szeretteink biztonsága szerintem csak akkor lesz szavatolt, ha az ilyen emberek szó szerint „Oslóban” lesznek. Három méterrel a föld alatt. A luxuskoporsó költségeihez szívesen hozzájárulnék.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.