2012. december 18., 08:592012. december 18., 08:59
Kifogás, az mindig akad. Önigazolás, frusztrált düh. Miért épp tőlem kérsz? Dolgozz, ha a gyerekedet etetni akarod! Látástól vakulásig hajtok a kicsi pénzemért, és bizony oda kell néznem, hogy ötven banival olcsóbb valahol a kenyér, mert a számláimat is ki kell fizetni.
Nem fenékig tejfel az élet nálunk sem, nem ám! Fej félrefordít, lépés felgyorsít, karácsonyi bevásárlás folytatódik. Lám, alig tudok ajándékot venni a szeretteimnek! Még hogy én adjak még másnak is? Örülök, ha abból a kevésből a családomnak jut. Az, hogy a sírógörcs elfog, amikor a sétálóutcai tömeg által sodorva, azzal együtt sietek el szenvtelenül a szakadt kabátos, kendős, csizmával harminckilós öregasszony mellett, legyen az én magánügyem. Nem tehet róla, hogy nagyanyámra emlékeztet, és nem tehet róla, hogy én megint csak kifogást keresek.
December van. Ahogy egyre több gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, úgy kerülnek a kifogások mind távolabb, mind nehezebben megtalálható helyekre. Egyre világosabbá válik: igenis tudunk adni, tudok adni. Én is, te is. Ha keveset: ha egy jó szót, ha egy csésze forró teát papír pohárban a tömbház előtt „lakó” hajléktalannak, aki kifogástalan modorban szokott a férjem hogyléte felől érdeklődni, és nagyvonalúan bólint, ha épp tényleg nincs nála egy bani sem, amit adhatna. Ha egy zacskó olcsó száraztésztát a közeli élelmiszerboltban felállított adománygyűjtő kosárba – egy szegény család vacsorája már megvan belőle. Ha egy konzervet a saját egyházközségünkhöz – minden gyülekezetben tudják, kinek van rá a legnagyobb szüksége.
Idén mintha a szokásosnál is több lehetőség volna adakozni. Bevásárlóközpontokban, jótékonysági akciókon, utcai bódéknál. Nem a kiscserkészektől vásárolt csésze tea vagy az intézetes gyerekek által készített kicsi karácsonyi csecsebecsék árán fog múlni az ünnepi vacsoránk. Adni kell – nem csak karácsonykor, de legalább akkor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok