2009. január 23., 01:102009. január 23., 01:10
Beilleszkedett ugyan a párt hierarchiájába, végrehajtotta a rá osztott feladatokat, de a döntések meghozatala előtt nem simult a tájba, rendszerint karakteres véleményt képviselt. Állásfoglalásai elvszerűek, következetesek, tehát kiszámíthatóak voltak. Azon viszont sokan meglepődhettek, hogy most a Bihar megyei RMDSZ-elnök szólította fel távozásra Markó Bélát. Kiss Sándor mostani megnyilvánulásának ugyanis aligha van előzménye. A szövetség bihari vezetői hajlamosabbak voltak ugyan megegyezni a magyar ellenzékkel, mint az országos vezetés, de e mögött inkább egy konfliktuskerülő attitűdöt, mintsem kiszámított politikai stratégiát sejthetett a megfigyelő. Kiss Sándor a Markó–Verestóy–Frunda– Borbély vonal egyik leghűségesebb, legmegbízhatóbb támasza volt. Markó tehát olyan irányból kapott ütést, ahonnan aligha számított rá. Azt kell-e azonban kiolvasnunk Kiss megnyilvánulásából, hogy a leghűségesebb emberei is elpártolnak az RMDSZ elnöke mellől? Nem valószínű. A bihariak soha nem tudták meghatározni az RMDSZ országos politikáját. Baj van Kiss érvelésével is, mert egyfelől azt rója fel az RMDSZ elnökének, hogy nem volt hűséges a liberálisokhoz, másfelől viszont azt is sérelmezi, hogy kiszorult a szövetség a bukaresti végrehajtó hatalom második vonalából. E két szempont egyszerre akkor teljesült volna, ha az RMDSZ a liberálisokkal együtt áll a jobboldal vagy a baloldal mellé. Hogy ez nem sikerült, az nem Markón, hanem Tăriceanun múlott. Mindezek ellenére, az állásfoglalásból Markónak is meg kell értenie, hogy a kollégák egyre árnyaltabban értelmezik politikáját. És érdemes azon is elgondolkodnia, hogy mit veszítene és mit nyerne a szövetség az esetleges távozásából. Mert az erdélyi magyar társadalomban érezhetően növekszik azoknak a tábora, akik a lejárt szavatosságú vezetők miatt tartják magukat távol a szövetségtől vagy általában a politikától.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok