2009. január 08., 22:252009. január 08., 22:25
A kisebbségi tanácsadói tisztség mostani létrehozása alighanem az RMDSZ-nek a hatalomból való kiszorulásával áll összefüggésben. Sokan tartanak ugyanis attól Bukarestben, hogy az ellenzéki szerep a magyar közösség radikalizálódásához vezet. A tapasztalat pedig azt mutatta, hogy a magyarokat befolyásos tisztségekkel lehet kordában tartani.
Nos, meglehet, csalódniuk kell azoknak, akik e logika mentén jutottak el az államfői tanácsadó kinevezéséig. Eckstein-Kovács Péter ugyanis mindig afféle monicamacoveije volt a szövetségnek, aki igyekezett a saját fejével gondolkodni, és akit a hatalom sem szédített különösebben meg. Annak idején ellenezte, hogy az RMDSZ is társuljon a Traian Băsescu megbuktatására alakult szövetséghez, aztán a szövetség kudarca után arra szólította fel a vezetőket, hogy tegyenek egy lépést hátra. Elvei védelmében mondott le a szenátus jogi bizottságának vezetéséről is, amikor azt tapasztalta, hogy a Markó–Frunda–Verestóy-vonal nem támogatja a politikusok vagyongyarapodása ellenőrzésével kapcsolatos nézeteit. Az RMDSZ vezetői tehát aligha érezhetik, hogy általa pozíciót szereztek az elnöki hivatalban, Băsescu pedig nem számíthat arra, hogy Eckstein tisztségén keresztül pórázon tartja az RMDSZ-t. Meglehet, a többi kisebbségi szervezet sem tekinthet teljes nyugalommal és bizalommal a kinevezésre. A kisebbségvédelem ügyeit ugyanis esetükben talán még hangsúlyosabban torzítja az etnobiznisz, a vezetők hatalomféltése. Eckstein pedig már kisebbségi miniszterként betekintést nyert az ő világukba.
A kérdés csupán az, hogy Băsescu hajlandó lesz-e meghallgatni és megfogadni Eckstein tanácsait. Az államfőt körülvevő testületből ugyanis rendre távoztak a karakteres véleményt képviselő autonóm gondolkozású emberek. Ráadásul az elnökválasztásig már csak hónapok maradtak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok