2009. június 30., 10:542009. június 30., 10:54
A kérdés természetesen ennél sokkal komplexebb, amit az is bizonyít, hogy a magyarországihoz hasonló próbálkozást Nyugat-Európában széles körű társadalmi vita előzte meg. Ennek nyomán számos országban – például Németországban, Ausztriában és Franciaországban – bűncselekménynek számít a második világháború idején elkövetett népirtás tagadása. A kérdés feszegetésekor jó, ha már előre leszögezzük: épeszű ember nem kérdőjelezhet meg történelmi tényeket, esetünkben azt, hogy a hitleri birodalom több millió embert pusztított el haláltáborokban. Aki mentegetni próbálja vagy kisebbítené a német nemzetiszocialisták és külföldi csatlósaik gaztettét, az vagy példátlan tudatlanságról tesz bizonyságot, vagy szándékosan, az esetek többségében antiszemitizmustól vezérelve igyekszik tagadni a tagadhatatlant. Az ehhez hasonló beteg eszméket hirdető személyeket egyszerűen el kell szigetelni, ki kell közösíteni a társadalomból, ellenlépésként – és hosszú távú megoldásként – ugyanakkor a leghatékonyabb módszer vitathatatlanul a fiatal nemzedék megfelelő nevelésében rejlik. Másrészt éppen a demokratikus berendezkedés egyik alappillérének számító szólásszabadság eszméje int arra bennünket, hogy az elítélendő, sértő, bántó, lealacsonyító véleménynyilvánításokat is ki lehet fejteni, és ezek csak akkor érik el a büntethetőség határát, ha közvetlenül erőszakra uszítanak. Szélsőséges román nacionalistáknak is jogában áll például untig fejtegetni, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk Romániában, büntetni azonban csak akkor kell (és lehet) őket, ha kiűzetésünkre tevőlegesen buzdítanak. Hiszen a gyűlölet nehezen változik szeretetté büntetés útján. Arról nem beszélve, hogy régen rossz, ha egy állam, egy egészséges társadalom attól tart: a demokráciát néhány eszement holokauszttagadó sodorhatja veszélybe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok