2010. november 19., 11:352010. november 19., 11:35
A nemzeti ünneppel kapcsolatos indulatok azonban nem segítik a dolgok rendeződését, beszűkítik a megegyezést kereső politikusok mozgásterét. Ennek ellenére a téma fellángolása segít elrendezni a gondolatokat a nemzeti ünnepek kapcsán.
Román–magyar viszonylatban elsősorban az ünnepek aszimmetriájára kell felfigyelnünk. A magyarok március 15-én az 1848-as forradalomra és az osztrák elnyomás elleni szabadságharcra emlékeznek. A forradalom román–magyar összecsapásai magyar szempontból az események melléksodrába tartoztak. A román nemzeti ébredés viszont mindig is Erdélyhez és a magyarokhoz kapcsolódott.
Az számított jó románnak, aki elutasította a magyar uralmat. Ennek megfelelően választották ki a román nemzeti ünnepet is. 1918. december elseje a románok szemében a magyarok legyőzésének az ünnepe. Míg a magyar március 15-e elsősorban az osztrákoknak fájhat, a román december elsejének a magyarok a szenvedő alanyai.
E történelmi háttérből kiindulva minden bizonnyal a románok felelőssége nagyobb abban, hogy a két népet milyen mértékben választják el a nemzeti ünnepek, nekik kell inkább figyelniük az érzékenységekre. A feladat pedig az egymásra találás időszakában mindkét fél számára az, hogy ki-ki úgy örüljön a saját nemzeti ünnepén, hogy az ne legyen hivalkodó, bántó a másik fél számára.
Még tekintettel kell lenni az érzékenységekre. Az is eredmény, ha a másik fél nem örvend, de elfogadja az ünnepet. Nem célszerű emlegetni az akasztott ember házában a kötelet. Ha valaki ennél többet akar, ha valaki azt várja, hogy a másik fél ott tapsoljon vele együtt az első sorokban, az minden bizonnyal túllő a célon. Kölcsönös odafigyeléssel túl lehet lépni a történelmi traumákon, és erre talán a felhőtlen magyar–osztrák viszony lehet a példa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok