2010. április 26., 10:272010. április 26., 10:27
Azt meséli, persze nem az anyanyelvemen, nagy szerencse ért, hatalmas ünnepség vár rám. Korábban állítólag támogattam egy beteg kisfiú operációját, aki sikeresen meggyógyult. Hálából a jótékonykodók között kisorsoltak egy tortás, pezsgődurrantós ünnepséget, amelyet még a tévé is felvesz. Valódi világpremier. Ekkor kezdett pislákolni bennem a kétely lángja, ám ő nem tágított, tovább hadarta a csodálatos show elemeit.
A városházán terítenek majd meg, a polgármester koccint velem, és komoly banzáj lesz. Elmosolyodtam, persze erről ő mit sem sejtett, szorgalmasan fűzte a mese szálait. Már minden kész, mondta, meg van terítve, elhozták a tortát, az üdítőket, a durrantós üvegeket, és a legfinomabb borokat. Egy probléma van csupán. Ekkor a szita áttetszővé vált, de nem akartam elrontani a happy endet. Kisült a kenyér, igazi házi, ecsetelte, de még a kemencében van. 300 szelet kellene, és azt az én zsebem bánná. Most ugrott nagyot a majom a vízbe, még hallottam is a csobbanását.
Jó, mondom, semmi gond, holnap találkozzunk, és személyesen kisütjük a részleteket. Akkor kiderül, ki mennyi vendéget visz, mi a protokoll, hiszen van idő, szerda lévén, a buli úgyis csak szombaton startol. Szó fennakadt, arcom leszakadt, mert a pszeudobarátom szerint nem ér rá holnapig, most azonnal kellenek a piszkos anyagiak, hiszen a nemes ügy nem tűr halasztást, a kenyér a kemencében vár pirulva. Erről ennyit, mondtam, és letettem a kagylót, hiszen nekem már megvolt az aznapi kenyerem, ő pedig keresse meg tisztességes eszközökkel, ne az én verejtékemen hízzon.
Eddig ez volt a legalattomosabb, ugyanakkor pszichológiailag a legjobban felépített átverési kísérlet, amelyben részem volt. Nem nagy megtiszteltetés, tiszta szerencse, hogy azonnal nem a bankszámlát kértem el. Először kérdeztem, már amennyi időm volt, hiszen a dumamester csak ritkán vett levegőt, aztán döntöttem. Komoly gyakorlat, netán iskola (Sic!) kell ehhez is, no meg elengedhetetlen legalább egy hiszékeny polgár, aki van annyira hiú, hogy kész ünnepeltetni magát. Biztosan vannak ilyenek, ez egyszer én nem álltam be a sorba, ám ezért nem kerülök be a tévébe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok