2010. április 26., 10:272010. április 26., 10:27
Azt meséli, persze nem az anyanyelvemen, nagy szerencse ért, hatalmas ünnepség vár rám. Korábban állítólag támogattam egy beteg kisfiú operációját, aki sikeresen meggyógyult. Hálából a jótékonykodók között kisorsoltak egy tortás, pezsgődurrantós ünnepséget, amelyet még a tévé is felvesz. Valódi világpremier. Ekkor kezdett pislákolni bennem a kétely lángja, ám ő nem tágított, tovább hadarta a csodálatos show elemeit.
A városházán terítenek majd meg, a polgármester koccint velem, és komoly banzáj lesz. Elmosolyodtam, persze erről ő mit sem sejtett, szorgalmasan fűzte a mese szálait. Már minden kész, mondta, meg van terítve, elhozták a tortát, az üdítőket, a durrantós üvegeket, és a legfinomabb borokat. Egy probléma van csupán. Ekkor a szita áttetszővé vált, de nem akartam elrontani a happy endet. Kisült a kenyér, igazi házi, ecsetelte, de még a kemencében van. 300 szelet kellene, és azt az én zsebem bánná. Most ugrott nagyot a majom a vízbe, még hallottam is a csobbanását.
Jó, mondom, semmi gond, holnap találkozzunk, és személyesen kisütjük a részleteket. Akkor kiderül, ki mennyi vendéget visz, mi a protokoll, hiszen van idő, szerda lévén, a buli úgyis csak szombaton startol. Szó fennakadt, arcom leszakadt, mert a pszeudobarátom szerint nem ér rá holnapig, most azonnal kellenek a piszkos anyagiak, hiszen a nemes ügy nem tűr halasztást, a kenyér a kemencében vár pirulva. Erről ennyit, mondtam, és letettem a kagylót, hiszen nekem már megvolt az aznapi kenyerem, ő pedig keresse meg tisztességes eszközökkel, ne az én verejtékemen hízzon.
Eddig ez volt a legalattomosabb, ugyanakkor pszichológiailag a legjobban felépített átverési kísérlet, amelyben részem volt. Nem nagy megtiszteltetés, tiszta szerencse, hogy azonnal nem a bankszámlát kértem el. Először kérdeztem, már amennyi időm volt, hiszen a dumamester csak ritkán vett levegőt, aztán döntöttem. Komoly gyakorlat, netán iskola (Sic!) kell ehhez is, no meg elengedhetetlen legalább egy hiszékeny polgár, aki van annyira hiú, hogy kész ünnepeltetni magát. Biztosan vannak ilyenek, ez egyszer én nem álltam be a sorba, ám ezért nem kerülök be a tévébe.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.