2009. szeptember 30., 10:532009. szeptember 30., 10:53
Igaz, a PSD eddigi magatartása alapján joggal következtettek arra, hogy kisebb hangoskodást követően ezt a békát is le fogják nyelni, hiszen korábban a hirtelen fellángolást követően minden összezördülés után lehiggadtak, és kiálltak a közös kormányzás mellett. Azt viszont a PDL kihagyta a számításból, hogy Dan Nica túlságosan fajsúlyos miniszter ahhoz, hogy a PSD jelentős arcvesztés nélkül beletörődhetne a leváltásába.
Az amúgy is sokat bírált Andronescu tanügyminiszter menesztésébe talán még belementek volna, ám a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betöltő Nica eltávolításának elfogadása egyenértékű lett volna a párt másodrendű szerepébe való beletörődéssel. Pláne most, hogy közeledik az államfőválasztás, amelyen Băsescu legesélyesebb ellenfele vélhetően Mircea Geoană lesz. A PSD think-tankje ügyesen mérte fel mindezt, és sikerült olyan helyzetet kialakítania, amelyből nemhogy nem vesztesként került ki, de még a legnagyobb ellenlábast, a PDL mögött álló nagy kombinátorként számon tartott Băsescut is sarokba szorította.
A pártelnök ügyesen tolta rá a körvonalazódó kormányválság miatti felelősséget az államfőre, és olyan helyzetbe hozta, amelyből mindenképpen rosszul jönne ki: ha aláírná Nica menesztését, személyesen válna felelőssé a koalíció felbomlásáért, ha nem, azzal a PSD győzelmét ismerné el. Ezért egérúthoz folyamodott: a kompromisszumos javaslatról ugyan tudta, hogy a PSD számára elfogadhatatlan, viszont annál szimpatikusabb a választók számára.
Akárcsak a párbeszéd szorgalmazása, hiszen ezzel a pártatlan közvetítő szerepében tetszeleghet. Csakhogy lehet, mindez nem lesz elég, hiszen a végtelenségig nem halogathat. Geoană pedig az ókori bizánci Nika-felkelés jelszavával indult csatába (Nika! – azaz: Győzz!). És ha továbbra sem törődik bele a menesztésébe, Nica – legalábbis ebben a csatában – valóban a győzelmet hozhatja el a PSD-elnök számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok