2009. szeptember 30., 10:532009. szeptember 30., 10:53
Igaz, a PSD eddigi magatartása alapján joggal következtettek arra, hogy kisebb hangoskodást követően ezt a békát is le fogják nyelni, hiszen korábban a hirtelen fellángolást követően minden összezördülés után lehiggadtak, és kiálltak a közös kormányzás mellett. Azt viszont a PDL kihagyta a számításból, hogy Dan Nica túlságosan fajsúlyos miniszter ahhoz, hogy a PSD jelentős arcvesztés nélkül beletörődhetne a leváltásába.
Az amúgy is sokat bírált Andronescu tanügyminiszter menesztésébe talán még belementek volna, ám a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betöltő Nica eltávolításának elfogadása egyenértékű lett volna a párt másodrendű szerepébe való beletörődéssel. Pláne most, hogy közeledik az államfőválasztás, amelyen Băsescu legesélyesebb ellenfele vélhetően Mircea Geoană lesz. A PSD think-tankje ügyesen mérte fel mindezt, és sikerült olyan helyzetet kialakítania, amelyből nemhogy nem vesztesként került ki, de még a legnagyobb ellenlábast, a PDL mögött álló nagy kombinátorként számon tartott Băsescut is sarokba szorította.
A pártelnök ügyesen tolta rá a körvonalazódó kormányválság miatti felelősséget az államfőre, és olyan helyzetbe hozta, amelyből mindenképpen rosszul jönne ki: ha aláírná Nica menesztését, személyesen válna felelőssé a koalíció felbomlásáért, ha nem, azzal a PSD győzelmét ismerné el. Ezért egérúthoz folyamodott: a kompromisszumos javaslatról ugyan tudta, hogy a PSD számára elfogadhatatlan, viszont annál szimpatikusabb a választók számára.
Akárcsak a párbeszéd szorgalmazása, hiszen ezzel a pártatlan közvetítő szerepében tetszeleghet. Csakhogy lehet, mindez nem lesz elég, hiszen a végtelenségig nem halogathat. Geoană pedig az ókori bizánci Nika-felkelés jelszavával indult csatába (Nika! – azaz: Győzz!). És ha továbbra sem törődik bele a menesztésébe, Nica – legalábbis ebben a csatában – valóban a győzelmet hozhatja el a PSD-elnök számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok