2009. augusztus 14., 11:592009. augusztus 14., 11:59
Garantált, hogy amennyiben a mostani, demokrata washingtoni adminisztráció úgy értékelné: szükség van hasonló intézkedésekre, ugyanúgy létrehozna titkos börtönöket, mint a megvetett Bush-kormányzat. Utóbbi elsősorban a gyávasága miatt marasztalható el: a börtönöket ugyan megépítette, de ahhoz már nem volt mersze, hogy a „szabadság földjén”, azaz amerikai területen hozza létre őket – inkább Guantánamón, illetve közép-kelet-európai csatlósállamai területén létesített titkos kihallgatóközpontokat, kihasználva, hogy ezek a vágyott euroatlanti integrációért cserében bármire hajlandóak voltak.
A román diplomáciának viszont mindig is a pragmatizmus volt a legfőbb jellemzője. Azzal, hogy kritikátlanul a 2001 szeptemberében végrehajtott terrortámadások nyomán indított „terrorellenes háború” mellé állt, Bukarest elérte hőn áhított célját: jutalmul már 2004-ben meghívást kapott a NATO-ba. Közben lelkesen bezsebelte a dicséretet, amit az „új Európa” részeként kapott Washingtontól, hiszen így különbnek érezhette magát a Bush-féle „előbb lövünk, aztán kérdezünk” cowboytempótól ódzkodó „régi Európánál”, azaz a hagyományos európai hatalmaknál.
Persze ezért cserében szemet kellett hunyni afölött, hogy a Kogălniceanu-reptéren időnként titokzatos szállítmányt hordozó U.S. Air Force feliratú gépek landoltak, amelyek „rakományát” egy ideig Bukarest központjában „tárolták”. Persze azóta beigazolódott, hogy az iraki hadjárat hazugságon alapult, és az iszlám terrorizmus elleni harc sem a titkos börtönökben dőlt el. Ez azonban a történelem kerekét már nem forgatja viszsza – ha egy-két felelőst majd Washingtonban és Bukarestben „példásan” megbüntetnek, attól még Románia NATO- és EU-tagsága nem szűnik meg. És ez a legfontosabb. Mert így játszanak a kicsik a nagyok mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok